Papp-Für János árnyékapa című verseskötetében egy boldogtalan gyerekkor emlékeit osztja meg velünk, mi pedig lassan ráébredünk, hogy amit olvasunk, mind megtörténhetett. Sőt nap mint nap történik. Boldog Zoltán írása.

Kerékgyártó István Makk ász az Olajfák hegyén című, 2003-ban megjelent regényének második, idei kiadása többek között azt a történelmi kérdést veti fel, hogy mennyiben módosult a viszonyunk a Kádár-korszakhoz az utóbbi tizenhárom év alatt – vonja le a következtetést Dominka Ede.

Vécsei Rita Andrea bírónőből lett költő. A jogi szaknyelv az Egy reggel futni kezdek című első kötetében is megjelenik. A néhol naplószerűvé váló versek egyéb titkokat is feltárnak az olvasó előtt. Kadlót Nikolett mutatja be a könyvet.

Megölni egy arabot – a szerkesztő ezzel a címmel dobta volna piacra a könyvet, de a szerző nem engedte. Az Alvadt vér azért nem került a borítóra, mert egy Koránból származó idézet. Végül az Egy mormota nyaraként vehetik kézbe az olvasók Németh Gábor új könyvét. Molnár Dávid írása.

Monográfia jelent meg Lénárd Sándorról, a különlegesen sokoldalú, modern humanistáról. A pályáját orvosként kezdő tudóst épp a magyar irodalomtól és a hazájától való távolság tette nagy íróvá – állapítja meg Lénárt-Cheng Helga és Vajdovics Zsuzsa, a Lénárd-kutató szerzőpáros. – Laik Eszter recenziója.

„Esterházy tudatos író. A feladatot, miszerint akkor most naplót ír a haldoklásáról, de legalábbis a halálosnak mondott betegséggel való viszonyáról, komolyan veszi.” – Toroczkay András mutatja be a Hasnyálmirigynaplót.

„Hol egy kamasz, hol egy fiatal férfi, hol egy élete végén járó, onnan visszatekintő öregember, máskor a közösségben történtekre érzékeny én vagy egy filozofikus költő, esetleg egy csalódott szerelmes vallomásait olvashatjuk” – állítja Branczeiz Anna Nyirán Ferenc Apróságok kicsiny tárháza című kötetéről.

Az Irodalmi Jelen TOP10-es júliusi ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

„Berta Ádám olyan, mint egy belsőépítész: kibéleli a teret a megfelelő részletekkel, odaillő tárgyakkal és hangulattal. Legyen szó Kolumbiáról, a Balatonról, Prágáról vagy a budapesti belváros egyik utcaszegletéről: leírásai kellően pontosak, színesek ahhoz, hogy belakhassuk a novellákat olvasói képzeletünkkel.” – A Baleset az építkezésen című kötetről Kadlót Nikolett írt.

Képzeljünk el egy lehetséges jövőt, amikor a nyugatról érkező holland migránsok letelepednek az Alföldön, fallal kerítik el magukat, és így próbálnak élni Magyarországon. Hász Róbert Ígéretföld című regényét Dominka Ede Harald mutatja be.

„Turczi tud és mer szemérmes és szemérmetlen is lenni, nagy képviselője ő a dionüszoszi életkedvnek, miközben sosem felejti el, hogy filozófiai vénája is van, ars poeticája erős gondolati alapokon áll, messze lát és közelre is tekint, fontos számára a társ és a társaság.” – Kölüs Lajos szerint Turczi István legújabb verskötete létgaléria.

„Garaczi életműve a posztmodern zavarkeltés mintaképe, a Wünsch híd pedig az ezen irányzathoz tartozó vallomásos költészet egyik tipikus darabja is lehetne.” – Branczeiz Anna recenziója Garaczi László új, regénynek szánt könyvéről.

„1965-ben jelent meg hazájában, az Egyesült Államokban, csendes közönytől övezve, majd ötven év múlva Európában a fordításoknak köszönhetően egyszerre kapták fel rá fejüket kritikusok és olvasók.” – John Williams Stoner című regényét Laik Eszter fedezte fel magának és olvasóinknak.

Soltész Béla Inbox című kötetében kőkemény szociográfiai ötperceseket olvashatunk. A szerző nem fél rákérdezni a „magas” irodalom helyére, nem riad vissza a középosztály anyagi, lelki és szellemi nyomorának humoros ábrázolásától. A könyvről Molnár Dávid írt.

„Az Elégiazaj bőven felkínálja magát az elemzésre, van hús rajta az esztétáknak. Végig okosnak látszik a kötet, de nem tűnik mindig őszintének.” – Toroczkay András fontos dilemmáit olvashatják Krusovszky Dénes Elégiazaj című verseskötetéről.

Oravecz Imre Távozó fa című verseskötete megrázó olvasmány magányról, öregedésről és természetről. Az AEGON-díjjal jutalmazott könyv borzongató közelségbe hozza az olvasóhoz az élettől való búcsúzást. Varga Melinda kritikája.

Ha a két kísérlet mellé (1. szőttest készíteni, amely a világot ábrázolja, illetve 2. a menny és föld és az igazság birtoklásának leírását testre tetovált jelekben és koporsófedél-ornamentikában rögzíteni), ha e két kísérlethez hozzávesszük a mandalakészítők becsvágyát, akik kicsiny geometriai ábrákba absztrahálják-sűrítik a világegyetemben uralkodó erőket, gyakran útvesztőszerű lenyomatokban jelenítve meg a mindenség tenyérnyivé szublimált térképét – akkor megkaptuk azt a három pontot, amelyek mintegy meghatározzák Benyhe István tenyérnyi kötetecskéjének is az alapállását és látószögét.

A műfajban járatos műélvezőnek nem okoz csalódást, mindazoknak pedig, akik most fedezik fel az irodalom, művészet, filozófia és tudomány határmezsgyéin kószáló értekezést, kitűnő kedvcsináló a további szellemi barangoláshoz. – Hudy Árpád recenziója egy huszonöt esszét tartalmazó kötetről.

Kevesen tudják úgy ferdíteni, facsarni és áthallásokkal tágítani a magyar nyelvet, mint Vass Tibor, aki A Nagy Bibin című kötetében időutazóvá is válik. Boldogh Dezső mutatja be a művet.

A természetbarátok, a horgászok és a viharsarki anekdoták kedvelői biztosan találnak maguknak olvasnivalót Kiss László Ki mondta, hogy jó volt című novelláskötetében. A könyvet Dominka Ede Harald értékelte.