Egymást követő éjjelen
a segesvári csatáról álmodom,
a fehéregyházi szabdalt völgyekről,
sűrű erdőiről, a héjjasfalvi poros útról,
ahol az akkori szemtanúk utoljára látni véltek.

Hallgatok, nézem a szád,  kóstolom a levest, éget, terítem az asztalt,  köztünk az üvegajtó, csönd mindkét oldalán.

Akaratom soha ki nem merülő  energiája vagy,  szavaimban visszhangzó  megmutatkozás.

Kisgyermekként betlehemet rajzoltam egy gyalult fára. Faforgácsok közepette készült Krisztus keresztfája.

Az elidegenedés szintje lassan emelkedik, mégis belépek hozzád, csábít a harmóniában rejlő disszonancia.

Elvégre mozgó jelzőtüzek vagyunk, odaföntről elképzelhetetlenül szép rajzolat, szívünk óriás kezébe való ökölkő, be lehet törni vele kaput, falat.

Csak tudnám: a csillaghullás sűrűjében mit gondolnak a tükröző tavak…

az Mindenségnek nagy titka a’ lelkömbe fénylik.

Egy madártoll lángol a zörgő avarban, sötét nehéz füst, kúszik a dombokon.

Tanulnom kéne még ezt a szerpentines utat feléd a megvezetett várakozásban.  

A hozzáértő szem csápjait  láthatatlanná teszi a fény, a világegyetem tágul, ha belefújok egy légballonba, amiben mindennek megvan a maga helye, mint a magzatnak az anyaméhben

Azokban a hetekben az Úr nagyon magányos volt és mérges.  Hiába imádkoztam hozzá, továbbkattintott, mint egy reklámot, ami nem érdekli.

Az idő játékgép,
majd elfogy a zseton, leáll a szerkezet,
új lakók jönnek, módosulhat az énkép,

Úgy élünk, mint az indiánok, fészektől tollhullásig.

Az emlékezés függőkertjében 
visszhangzik a madárének, 
vonatfütty díszíti a reggel hangjait,
láthatatlan falak cserélnek helyet a gondolatban.

Elkövető az áldozat. Magával
piperetükrében ma szembenézett. 
Fagyott nő, a kiégett égnek háttal.
A tökéletes bűntény egy idézet.

Két énem vív háborút. Egyik félholt, vérszagú. Másik hitehagyott, elmebajos.  De csak egyik lehet a győztes. Vajon az ördöggel esketnek meg? 

sarkcsillag az orvosi
szén ízű éjben

Életerős csecsemők  koszlott kórházteremben. Szülni fogok. A gyerek már befordult, a vajúdást várom, nem vajúdok.

csak úszni, úszni az örök vízen, tengert képzelni a folyók helyébe