Levelezésünknek és telefonhívásainknak folytatódnia kell, és folytatódni fog a túlvilágról, a „H TERMINLÁLÉN” túl is, mert bevallom Géza, hogy sohasem voltam képes mindent elmondani néked.

​​​​​​​A nagy forgatókönyvet az égben írják, ahonnan sorsunkat és múlandóságunkat irányítják. Megrendítő a hír, hogy Géza, akit számos betegsége és egészségi gondja ellenére múlhatatlannak hittünk, nincs többé. Három hétig volt lélegeztetőgépen. Az elején reméltük, hogy sokat próbált, végletes helyzeteket átvészelt szívós szervezete most is felülkerekedik, de sajnos nem így történt. Szomorúsággal értesültünk örök távozásáról.

Emlékeimben él, hogy mikor Balázs fiam megszületett, egy gyönyörű takarót hozott neki kolozsvári otthonunkba. Varázstakarót, mint mondta, hogy kisgyermekünket mindig megóvja a hidegtől, minden veszélytől és leselkedő ellenségtől. Férjemmel, Mózes Attilával hittünk is akkor, 1981-ben ebben a csodában, mesébe illő, furcsa álomban, elmondhatatlan varázslatban.

Magunkra hagyott Szőcs Géza. Mától másképp virrad fel a nap, és semmi nem lesz olyan, mint eddig. Sorolhatnánk, ahogy egy nekrológban szokás a címeit, díjait, rangját, státuszát – de akik ismerték, túl azon, hogy tisztában vannak mindezzel, tudják azt is, hogy sokkal nagyobb tragédia történt. Olyan ember ment el közülünk, akire mindannyian számíthattunk, akinek a személyes sorsok és a nemzet sorsa ugyanúgy kiemelten fontos volt és napiparancs volt számára e sorsok ügyének egyengetése.

A Keresztyéni imádságos könyv, melyből idézünk, Graz-ban jelent meg 1606-ban, és számtalan kiadást ért meg a századok során. Megjelenése óta a legnépszerűbb magyar imádságos könyv, számos kiadást ért meg, s nemcsak a katolikusok, hanem a protestánsok is szívesen olvasták.

„Elza fiam, te is meghaltál, lehet már veled beszélni / Az élővel nem tudok én, viccelek és elfordulok” – Karinthy Frigyes verse.

Mítoszokkal már nem lehet értelmezhetővé tenni azt, ami értelmezhetetlen, ma már a vesztesek története csak téveszmeként élhet tovább. Csak a hatalom mítoszai uralkodhatnak, csak a győztesek történelme lehet univerzális. – Gaál József kiállítása és Béki István Gúzs című performansza a Godot Galériában Trianon emlékére.

Kíméletlen és karcos költészet a Bánkövi Dorottyáé. Ez ne riassza vissza a nyájas olvasót, mert izgalmas és rendhagyó, gyakran sokkoló, de nem ritkán gyönyörű verseket fog találni ebben a könyvben, melyek lírai alanya hol a femme fatale, hol a bizonytalan, félénk nő/kamaszlány, de leginkább a világ történéseit különleges szemszögből ábrázoló és értelmező érzelmes gondolkodó. Ám legyen karnális vagy metafizikus vers, a szerző a legparányibb félelem és gátlás nélkül tárulkozik ki, és zavarba ejtően bánik el mindenki mással is. Szerencsés az, akivel csak pimaszul. Bizony, olyan dolgokról olvashatunk itt, amikről még a poéták sem merészeltek beszélni.

Mindenkinek van öt száma, amivel elméletileg megnyerheti az ötös-lottót. Ám életünk során nem csupán „elméletileg”, de „gyakorlatilag” is számokkal vagyunk körülvéve. Hiszen minden embernek van névnapja, születésnapja, életkora; ezen felül személyi száma, Taj-száma, adószáma, telefonszáma és rendszáma is.

Énünk egy idő után önmagát sírja ki,
elapad, mint a patak.
Túl sok halottat halmoztam fel –
kidobálom a pillanataikat.

Vadászat tulajdonképpen kétféle létezik: romantikus vadászat és romantikátlan, ha azonban jól meggondoljuk, csak a romantikus az igazi. Mert a hústermelő vadászat az részben mészárosmunka, részben, jobbik esetben az állattenyésztésnek egy módja. Az irtóvadászat pedig, a kártékony rágcsálók, kóbor ebek, macskák és hasonlók elleni hadjáratok ugyancsak nélkülözik a romantikát.

Anunciada Fernández de Córdova nagykövet javaslatára, VI. Fülöp, Spanyolország királya, a Katolikus Izabella Rend keresztje kitüntetést adományozta Elekes Botondnak, az Uránia Nemzeti Filmszínház főigazgatójának. A kitüntetést a nagykövet szeptember 17-én adta át egy bensőséges, és a járványhelyzetre való tekintettel szűkebb körű ünnepség keretében, a Spanyol Nagykövetség budapesti, a Hatvany-Deutsch-palotában található Rezidenciáján.

Szeptember 10-én hunyt el Szőcs István. Kincses Elemér gyászbeszét és Mandics György megemlékező írását olvashatják az alábbiakban.

Negyven kortárs művész alkotásai közül nehéz néhányat kiemelni. A sokszínűség okán is. Az első kép szinte idilli, narancsvörös színek, nincs sötét felhő, mégis valószínűtlen Teknős Miklós A kijárási tilalom első napja, Velencei tó, Agárd alkotása, nincs magány, egy párt látunk. A reményt. Majd egy kisfiút, Kudász Gábor Arion Momó ajtóval képén, omladozó fal, az ajtó nem nyílik, a gyerek falhoz állítva, mozdíthatatlanul.

A videó, amelyen az Irodalmi Jelen 2020. augusztusi számában megjelent Zongorád című Diószegi-vers (https://irodalmijelen.hu/2020-jun-22-1545/kezem-bolcsoje-kezednek) dalváltozata hallható, 2020. szeptember 12-én készült a III. Tisacra Fesztiválon, a szeged-alsóvárosi ferences kolostor quadrumában. 

Az alábbi, Apám a H terminálon című vers az utolsó, amely az Irodalmi Jelenben Szőcs Géza tollából megjelent. A szerző ezzel búcsúzott szeretett édesapjától.

Most mi, az Irodalmi Jelen szerkesztői búcsúzunk szeretett kollégánktól, Szőcs Gézától. Hiánya máris pótolhatatlan.

Idén napvilágot látott az Irodalmi Jelen hasábjain 2008 és 2019 között megjelent írásait összegző kötete, a Párbeszéd a pokolban. Nem gondoltuk, nem gondolhattuk, hogy ez a kötet lesz az utolsó gyümölcse hosszas, 2005 óta tartó együttműködésének az Irodalmi Jelennel.
Nyugodjon békében!

Stuttgartban látta meg a napvilágot 1770. augusztus 27-én, és a filozófia ünnepelt fejedelmeként a porosz fővárosban, Berlinben hunyt el 1831. november 14-én. De az újkorban a szellem világában is gyorsan enyész a világi dicsőség, s már a nyomába tóduló trónkövetelők – akik részint köpenyegéből bújtak ki – alaposan megtépázták tekintélyét.