Kerek születésnapot ünnepelt a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Magyar PEN Club – az eseményen számos külföldi testvérszervezet képviselője is köszöntötte a kilencedik évtizedét záró PEN-t. Az alkalomból egy kétkötetes, hatalmas munka is megjelent a múltról, Csapody Miklós tollából.

Csütörtökön Villányban adták át a Filius Ursae-díjat. Pénteken Pécsett adták át, majd megünnepelték Budapesten az idén 5. évfordulójához érkezett Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat, valamint kihirdették a műfordítói díjak nyerteseit is. Az ünnepség különleges koncerttel zárult.

Az Irodalmi Jelen csapata október 4-én, népes közönségével együtt ünnepelte 15. születésnapját a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. Komoly és vidám felolvasások, slam és vetítés, ünnepi falatok – beszámolónk a helyszínről, sok képpel.

A pince mélyén
az a jégkamra nem a tudatalatti,
hanem az örökkévalóság.

Érces orgánumok, egymondatos snittek és egy meg nem írt napló: Papp-Für János újonnan megjelent, Árnyékapa című kötetének bemutatójára, majd a Másik Oldal zenekar koncertjére került sor Budapesten, a Magyar Napló Könyvesboltban – Kiss Júlia járt a helyszínen.

Szarvassá változott.
Csillagképét bűvöli
egy szitakötő.

A kocsmánál lovam megáll,
lehull rólam az ősz.
Elmossa bor özönvize,
fehér, de jó erős.

Álmaimban a város felett
terpeszben állok
az égre visszadobott
hullócsillagok között.

fut tovább a levegőben,
a kertek házában éjjel
a végtelen

Aleksander Nawrocki lengyel költő és műfordító volt az Országos Idegennyelvű Könyvtár vendége, a beszélgetést és a kétnyelvű felolvasást Csisztay Gizella moderálta.

nem minden az évszakon múlik.
hanem a mesterlövész
és a fotográfus között feszülő íven,
ami a katona mellkasán át vezet.
a kiontott véren tükröződve
lombja lesz a fáknak

Létnek széles sávjait ötvözi egybe a nagy mű,
szürke, sivár jelenünktől röppen az éteri síkig.

Elképzelem magam
százévesen:
ráncos krokodil, aki bárokban találkozik veled
szomorú hétvégék
lila fényében,
fejemet a válladra hajtom,
és vég nélkül vitatkozunk,
én a szigonyommal,
te a toldozott hálóddal.

Szokolay Zoltánnal az Irodalmi Jelen költészeti díj apropóján beszélgettünk költői pályája fontosabb állomásairól, Bottal a fövenyre című verseskötetéről, erdélyi kötődéséről, Szilágyi Domokosról és Lászlóffy Aladárról. Interjúnkkal köszöntjük a hatvanéves költőt, Isten éltesse sokáig!

a sárkányt védetté nyilvánították az állatvédők,
az unikornist kilőtték,

most dísz egy svábhegyi villa falán.
a nagyablakon mesemondók bámulnak be,
játszótereken gyermekmosolyokat koldulnak.

Vasárnap folytatódott a budavári könyves kirakodóvásár és művészeti programsorozat, melynek legemlékezetesebb pillanatai bizonyosan a Lázár Ervint megidéző történetek voltak, Sebő Ferenc muzsikájával kiegészülve.

A Budai Várban a rekkenő őszi hőségben újra belevethettük magunkat a Magyar Nyelv és Könyv Ünnepének gazdag műsor- és könyvkínálatába, török sátrakban pihenhettünk, megcsodáltunk egy félmilliót érő bibliakiadást, és mielőtt átadták az idei Tóth Árpád műfordítói díjat, még egy seregbontó ágyú támadását is túléltük.

Éjjel az erdő bokrai, fái
földre dobják álarcukat, és
vérszomjas ragadozókká válnak

fehérszoknyájú kamillasárga nyár

hazudom jó ez

de gyöngülő ujjaim közül kiperegnek az esték

csak a hold a szél az igaz

az álmok széthordják az ember gyöngülő testét

Soha semmi nincs megtorolva,
csak megbocsátva, megbocsátva.
Csend van. Telihold vörös fénye.