Ugrás a tartalomra

Li Ho kertjében – Li Ho versei Herczeg Ferenc fordításában

 
 
 Li Ho
 
Li Ho kertjében 
 
 
Li Ho versei Herczeg Ferenc fordításában
 
 
Fordítói vallomás Li Ho mesternek
 
A tavasz hallucinogén.
A nyár szétszórja mindened.
Az ősz egy szörnyű sejtelem.
A tél pedig az, akivel még
nem nézett szembe senki sem.
 
 
 
Ősz közeleg
 
A kifosztott fák fölött a gyászos őszi szél bolyong.
Férfibánat zúg szívemben. Fagyos selymet sző a pók.
 
Vajon ki olvassa majd bambuszba vésett versemet?
Ki védi a pusztulástól, ki űzi el a férgeket?
 
Ilyen gondok simítják görcsös és gubancos szívem.
Eső hull, egy szellemlány vigasztal meg szelíden.
 
Pao mester régi dalát énekli, a Síri dalt,
hogy a gazdagot s a szegényt egyként fedi be a hant.
 
Ezer év és jáde-smaragd lesz véréből azoknak,
kik az igazságért éltek, s most a földben rohadnak.
 
 
Elhagyom bánatom
 
A nagyvilágban őszi szél
pusztítja a füvet.
Zafírkék árnyat vetnek rám
az alkonyi hegyek.
Már elmúltam húszéves, de
célom feladtam rég,
szívem hegycsúcson vadvirág,
beteg, komor, sötét.
 
Ruhám tépett madártoll, és
lovaim korcs kutyák.
Hol kettéválik minden út,
kardom a kőbe vág.
A kocsmánál lovam megáll,
lehull rólam az ősz.
Elmossa bor özönvize,
fehér, de jó erős.
 
A kancsómély mennyekből
a felhő sem tér vissza.
Ez a nap nyúlós és fakó,
magányos, hűvös, tiszta.
A kocsmáros azt mondja, hogy
a test és lélek egy,
ne bánjam hát, ha gúnyol is
az esztelen tömeg.
 
 
Lovas ifjú balladája
 
Szülőfalum, az otthonom kivont karddal hagyom el.
Kardom könnyű és tűhegyes, egy felhőt is kettészel.
 
A legjobb én vagyok Hsziang-jang ifjai között,
tavaszi kedvvel vágtatok, hogy megtaláljam őt.
 
Ha itt a hajnal, bánkódom, hogy kardom még fehér,
ha itt az alkony, bánkódom, hogy nem szennyezi vér.
 
Elkapom, leszúrom őt, nem látszik csak a markolat,
s pengéje már soha többé nem tükrözi az arcomat.
 
 
Nemes ifjú hajnaltájban
 
Áloé illatos füstje kígyózik, hogy űzze a borzadályt.
Varjú siratja a ronggyá foszlott tegnapi éjszakát.
Borzong a tó vize, elhagyott lótusz a hajnali fényben.
Jéghideg szellő fonódik nyakadra, a jáde nyakékre.
 
 
A hivatal
 
A vers akkor íródott, amikor Huang-Fu Shih volt a hivatalvezető
 
Az úr most nem fogad.
Nincs bent az irodában.
Meggörbült kólafa
zöldellő sárkány-gyászban.
A tisztviselőink:
nyüzsgő baromfiudvar,
én egyre kérdezem:
„Mondják, ugye már bent van?”
Várom a hivatalban.
Beesteledik lassan.
 
 
Mennyeknek balladája
 
Körbejár a Menny Folyója, csillagaink elsodorja.
Felhők között ezüst árad, visszazúg a tengerárnak.
Amikor a Holdban álló fahéjfa még nem virágzott,
illatukat kis zsákokba összegyűjtik szellemlányok.
 
Csi hercegnő felhúzza a redőnyt, és a hajnalt nézi,
csodatevő főnix-szobra a kólafát fel nem éri.
A királyfi szárnyas síppal idéz sárkányszellemet:
varázsfüvet ültetnek majd, s besöprik a kincseket.
 
A hercegnő szoknyáját a hajnalfelhők pora festi.
Halhatatlanok Szigetén orchideát gyűjt napestig.
Gyorsabban, hé! – parancsolón mutat fel a Napra ujja,
míg a szárazföld s a tenger helyet cserél újra s újra.
 
 
 
 
Ballada az idő múlásáról
 
Vakító fény, hófehér,
napnyugatra visszatér,
jáspis virág száll a holddal,
múlt és jelen véget ér.
 
Tengerparti sárga homok
kővé válik, megdermed,
évezredek forgószélben
nyomtalanul elvesznek.
 
Híd épült az istenekhez,
elnyelte az áradás,
és az Ég bronz oszlopai
meggyengülnek, megolvadnak,
győz rajtuk a rothadás.
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.