Kati néninek csak két bánata van, mióta az osztályon fekszik, az egyik a branül, a másik a mosdó, de utóbbi megszűnt, mióta nem tud kimenni. Bár tudta, hogy neki már úgyis mindegy, mégis aggódott, hogy egy vécére kell járnia a többi fertőző beteggel.

És most – mondta suttogva – mindenki béka. Leguggoltam, és ugrálni kezdtem. Úgy minden harmadik ugrásnál megeresztettem egy brekegést. Fájt a térdem, de egyre nagyobbakat rugaszkodtam.

Társfüggőség, mondta a zacskós lány. És pszichológushoz küldött. Magamtól soha nem mentem volna. Ott mesterien megtanultam elnyomni magamban az érzelmeket.

Ebben az egészben nincs semmi egyenes. Mindenhol ott vannak a görbék és kanyarok. Szögek és kereszteződések. Az egyenes az egyszerű ember hite. Lineáristen. Pszeudomegváltás.

Most Szonja baba meg én újrajátsszuk a múltat. Most, hogy nagyobb vagyok, és már nem forog velem a világ, nincs más választásom.

Elszabadult a röhögés. Az utastársak egymás hátát csapkodták, egymás vállát lökdösték. "Ha pénzt ígér, PIM, azt meg is tartja, PAM!" – skandálták együtt, egyre hangosabban, visítva, hullámozva, akár egy vébédöntőn a szurkolók. Ez kurva jó!

Attól a pillanattól nem voltam gyerek többé, de hogy mivé lettem, most se tudom. Talán csak valakivé, aki látta azt, amit senki más.

A férjem meghalt, gondolja, ahogy ez a kutya is meg fog halni. A kutya vonyít, az idős hölgy fekszik az ágyban, és várja a halált. Fél óra múlva zajokat hall az utcáról.

Végül csak a kisfiú maradt, ő, aki első este sírt. Ült a nappaliban, ette a csokit, nézte a tévét, gazellák rohantak gepárdok elől, D. a konyhában magyarázott, hogy többen nem jöttek el, pedig itt gyerekek vannak, karácsonyra családot kell nekik találni.

Nem tépem szét a könyveket. Tudom, hogy jobban égne, könnyebben lobbanna fel, mégsem megy, nem bírom megtenni.

Tisztelt Tanár Úr! Minden pénteken arra gondolok, elkap bennünket a hév. Rég nem írtam. A femúrom megrepedni látszott, nem szóltam, nem akartam, nem mertem.

E bűncselekménytípus jellemzője, hogy az elkövetők ráunnak fiúszeretőikre, amikor azok gyermekből férfivá serdülnek, és kidobják őket. Nyilván ez lett a sorsa a szerencsétlen Ganymédesz gyereknek is.

Nagyon haza akart jönni, Imikém. Tegnapelőtt voltam itt, és sírva könyörgött nekem. Azt mondta, anyukám, csillagom, egyetlenem, jól vagyok, nincs már itt semmi keresnivalóm.

Rövidnadrágban és papucsban indultam Csepelre, mintha a szomszéd utcába mennék. Leszartam, hogy nem elég szép a lábam.

A jelentésben az állt, hogy a fiú makkegészséges, csupán a szíve, az a máskülönben teljesen átlagos és szabályszerű szíve sokkal nagyobb, nagyobb, mint egy gyereké. Sőt, nagyobb, mint egy felnőtt férfié.

Légy te a trafikos! Megszólalásig hasonlítasz az ürgére! Beülsz, az angyalok azt hiszik, él a trafikos, minden rendben van.

A létra egy másodperc múlva átkerült a másik oldalára és a jobbját is fölkötötték.

– Mivel foglalkozik?
Pánikrohamaim, vérnyomásom jutott eszembe.
– Most semmivel – nyögtem.

A vér elöntötte csuklóját. Ruhájához szorította, a vajszínű szoknyán megannyi apró szamóca termett hirtelen.