Üres tönkszemekkel figyelem a szóirtást,
S ahogy haladok, erőmet próbálom
Egy-egy ágon. Könnyen törik.

Beszélgetés a modern magyar vizuális költészetről képversek, lettrista és konkrét költemények, valamint versposzterek alapján.

Adj nekem egy rossz nevet, hogy abban legyek látható.

megrázza rézcsengettyűjét
fátyol terül szívére
: virrasztó tükörarca magányos

Páskándi Géza képversei

Sós Dóra képversei

Marad a lecsupaszított verbális matéria, a lefejtett nyelv építkezési anyaga. Géczi János évtizedek óta figyeli a nyelv vizuális állagának erózióját, roncsolódását, romosodását. A véletlenben benne rejlő szépséget a szétesés kiszámíthatatlanságában kívánja tetten érni. (Szombathy Bálint)

Nagy Sára művészete a koncentrált figyelem jegyében alakult, s ez is jellemzi mindmáig. Mert bár valahány modern alkotó eredendő késztetése a magával való szüntelen szembenézés, Nagy Sára képeinek, verseinek immanenciája az önvizsgálat. Korai portréi már megmutatták érzékenységét a személyiség felszín alatt rétegződő rejtélyei iránt, a megközelítések és a megfogalmazás közötti határt azonban az egész alakos festmények és a versképek alkotásakor lépte át: figyelme immár az emberi létezés teljességének megragadására irányul. A mindig domináns portré ereje kisugárzik a vonalakban, színekben, szavakban sűrűsödő gesztusokra, de a többi rekvizitumra is. A művek mindegyike olyan alakot foglal magába, aki éppen most készül világra jönni. Ady a feltámadás kínját, Nagy Sára a születés szüntelen drámáját ábrázolja. Mányoki Endre