Miért jó hogy...

Az 1938-as gégeműtétje után, Babits Mihály már képtelen volt hallatni a hangját. Bizonyos beszélgető füzethez folyamodott, amely segítségével kommunikált ismerőseivel.

A minap egy, még Fogarasról ismert tanítványa tett nála látogatást.

Az ifjú, lelkes bölcsészhallgató önfeledten mondta fel az írónak a legújabb szerzeményét.

Az író türelmesen végig hallgatta (mást nem is tudott volna tenni), majd fürgén írni kezdett a füzetébe.

„Látod fiam, miért jó hogy nem tudok beszélni?”

Az ifjú bájos ártatlansággal, látszólagos értetlenséggel meredt a tanítójára.

Babits ismét magához vette a füzetet:

„Így nem szakítalak félbe.”