Találkozásom Ágh Istvánnal

Későn kerültem az irodalmi pályára, negyvenkét éves is elmúltam már, amikor Gödöllőn részt vettem egy Ferdinandy György-könyvbemutatón. Az ott felolvasott írások ösztönöztek arra, hogy megírjam a magam történeteit. Ferdinandy Gyurkával hamarosan barátságba keveredtem, megmutattam első írásaim. Ő a szövegek több mint felét kihúzta a szemem láttára. Kubai származású felesége mentegetett: „Gyurka! Ez más sztílus.” Mentorom mutatott be Ágh Istvánnak a Magyar Írószövetség székházában, egy portréfilm bemutatója után. Én hízelegni akartam a mesternek, ezért egy szójátékos mondattal indítottam: „Mi, fiatal írók, mindnyájan Ághról szakadtak vagyunk.” Ágh István nem vette észre, hogy szóviccről van szó, felháborodott: „A fenét, ti mind tele vagytok pénzzel!” Ferdinandy Gyurka húzott ki a csávából: „Pistám, ez egy szójáték volt a neveddel, arra utalt, hogy kikerülhetetlen az életműved.” De hát, ha egy viccet meg kell magyarázni, megette a fene!