Hamis házasság – Babits Mihály anekdotája

A budapesti irodalmi körökben egyszer csak különös hír kezdett terjedni. Babits Mihály nősül. A hír olyan sebesen futott végig a kávéházakon, mintha maga a pletyka is verslábakon szaladt volna. A menyasszonyjelölt nem volt más, mint Boncza Berta, Ady özvegye, akiről suttogták, hogy különös érzéke van az irodalmi ranglétra legfelső fokához. Valaki megjegyezte tréfásan:

– Berta nem férjet keres, hanem címet. Legalábbis, „A legnagyobb költő felesége” címre hajt elnézve az eddigi múltját.

Babits eleinte udvariasan fogadta a közeledést. Beszélgettek a művészetről, esztétikáról, az emberi lélek rezdüléseiről, ő pedig, hűen önmagához, inkább figyelt, mint hódított. A társaság azonban már ekkor érezte, itt nemcsak a líra, hanem a stratégia is működésbe lépett. Aztán egy szép napon, egy erdélyi újság ünnepélyesen közölte, Babits Mihály elveszi feleségül Boncza Bertát.

A költő állítólag a reggeli kávé mellett olvasta a hírt. Letette az újságot, megigazította a szemüvegét, s csupán ennyit mondott:

– Érdekes. Úgy látszik, a házasságom híre megelőzte a szándékomat.

Később maga írta le a történteket némi fanyar éllel.

„Egy erdélyi újság megírta, hogy elveszem őt feleségül. Ő hintette el a hírt, hogy engem behálózzon. Minő oktondiság!”

A „behálózás” szó azóta is derültséget keltett az ismeretségi körben, mert Babits nem az a fajta volt, aki könnyen belegabalyodik bármiféle hálóba. Ő inkább a mondatok szövetét szőtte gondosan, ahelyett, hogy társasági csapdákba lépjen.

A románc rövid ideig tartott, akár egy túl gyorsan megírt verskezdemény. Babits hamar visszavonult a kéziratai közé, s a házasság híre úgy foszlott szét, mint a nyomdafesték a friss pletykákban.

Így maradt fenn az anekdota, míg mások a „A legnagyobb költő” címét keresték férjben, Babits inkább a legpontosabb jelzőt kereste a versben, és a házasságát meghagyta az újságírók fantáziájának.