Főzéskor

A korondi Ambrus Lajos író, költő 2018 júniusában pálinkát főzetett Kibéden. Ráduly János néprajzos, költő, Kibéden élő jó ismerőse adta oda a telefonszámát a főzdésnek, akivel aztán mindent megbeszéltek. A kibédi főzdétől autóval, tartályokkal felment a főzdés egyik embere Korondra, a kádakból felmerték az anyagot. Két óra múlva legyenek ott – mondta a férfi, aki az autóval levitte az anyagot –, mert öntik is fel.

Telt az idő, meleg volt, Ambrusnak a fia, Sándor már készülődött, ahogy telt az idő.

– Még egy órácskát lopjunk el ebből – mondta neki Ambrus, és ledőlt az ágyra pihenni.

Amikor indultak, közölte a fiával, aki autóval vitte:

– Én oda szoktam vinni egy liter sört.

Vettek sört, és úgy mentek oda.

A főzdében bent volt a tulajdonos. Ambrus adott neki a nemrég megjelent könyvéből, dedikálva:

– Azért, hogy leértünk! – mondta neki.

Leültek a főzdében, volt ott egy priccs. Beszélgettek, mint ilyenkor szokás, hogy hamarabb teljen az idő. Megbeszélték a világ dolgait.

Közben ereszteni kezdett a pálinka, ami fel volt téve.

– Jó lesz – vizsgálódott a főzdés.

– Alma – mondta neki Ambrus.

Időközben odaadta a sört is, amit hoztak. Közben kiment rövid időre a közelben lakó Ráduly Jánoshoz is, hogy meglátogassa. Amikor visszajött, még beszélgettek mindenféléről. Közben már eltelt vagy két óra.

– Meddig kell még várni? – kérdezte egyszer Ambrus.

– Mire? – kérdezett vissza a főzdés.

Ambrus erre csak pillogtatott. A fia, Sándor ekkor jött rá, hogy valami nincsen rendben!

Kiderült, hogy mellettük, a másik főzdében főzték az ők pálinkájukat. Mire oda aztán átmentek, már három óra is eltelt a kiszabott időből. Ki is volt főzve a pálinkájuk, csak kellett hazavinni!