Az agy

Kósa Árpád meglepett! Tudtam róla – ahogyan bárki tudhatja, ha rámegy a mindentudó netre –, hogy tévés személyiség, újságíró, aki több televíziós társaságnak is vezetője volt, továbbá a sportélet területén is menedzser, klubvezető, de most íróként ugrott neve és könyve elém. A könyv címe maga a tartalom: 2049. Igen, mi lesz akkor?

A borító egyszerű, ezért nagyszerű: maga a lényeg. (Nem tudom, ki tervezte, mivel ez nincs benne a könyvben. Talán maga az Agy?) A kék különböző árnyalataiban egy arc – emberi, vagy mesterséges? –, rajta szemüveg. Lehetséges, hogy már VR-szemüveg. Úgy, ahogyan az már az első oldalakon elénk köszön: „A VR-szemüveg elfedte a sokszor kiszáradt, sivatagos környezet borzalmát. A Vállalat büszkén hirdette, hogy az Agy megszüntette a népvándorlást, a túlnépesedést, és megálljt parancsolt még a globális felmelegedésnek is. Mindez igaz volt, csak mindennek körülbelül éppen akkora ára volt, mint a szarvasmarhák túlélésének – hatalmas állományok voltak, de karámba zárva; egy virtuális karámba, amelyet mesterséges intelligenciából és kapzsiságból építettek. A folyamat egy irányba mutatott. Az Agy és az őt birtokló Vállalat lett mindenek ura.”

Hihetnénk, mindez egy – nem is egy, hanem már annyiszor egy – jövőregény, utópia, disztópia, vagy fantasy. Mégis ez, ahogyan már a bevezetője közli, más: „Olvasd el, hogy felkészülhess. Minden megváltozik. A regényt a mesterséges intelligencia válaszai és jövőkutatók megállapításai ihlették. Lehetséges. Jövő. Kép.”

Morustól, sőt Platóntól kezdve már rengetegen foglalkoztak utópiával, de elrettentő, negatív jövőképpel egyaránt, ahogyan se szeri, se száma a „világ összeomlása”-könyveknek és -filmeknek – meg videojátékoknak is. Kósa könyve viszont más: egyrészt kézikönyv – hogy tudd, mi lesz –, másrészről az író nagy önbizalma, amellyel elénk vetíti 2049-et, nem egy időutazásból – hol lehet arra befizetni? – ered, hanem egyszerűen használta a jövőt. Már itt, a jelenben. Nagyon érdekesen ’23-ban és ’25-ben kezdi művét. „2023-ban arra a kérdésre, hogy milyen lesz az élet a Földön 2049-ben, az akkor még fejlődése elején járó chatbot a következő megdöbbentő választ adta: ’A világ már teljesen átalakult az emberi élet számára. A technológia rohamosan fejlődött, és a mesterséges intelligencia (MI) átvette az irányítást szinte minden területen. Az emberek és a gépek közötti viszony új dimenziókat öltött, és az emberiség próbálja megtalálni a helyét ebben az új világban. A mesterséges intelligencia már mindent áthatott… (…) Az emberek élete sokkal kényelmesebb lett, de egyúttal elvesztették a döntési szabadságukat is. Az MI mindent tud, mindent lát és mindent irányít: minden lépésüket figyeli és ellenőrzi, rögzíti és elemzi, hogy még jobban megismerje és megfejtse a viselkedésüket. Minden embernek van egy személyi MI-asszisztense, ami bármikor és bármire választ ad.’ (…) Ma már tudom. Jobban kellett volna figyelnem minden mondatára.”

Azt hiszem, nemcsak én döbbenhettem meg: hiszen ez a világ már itt van, velünk! Tanárként már azt kérem, előttem írják dolgozatuk a diákok, mivel már annyira jó, annyira egyéni a mesterséges segítség, hogy nem nagyon ismerem fel. Ráadásnak már ma annyira a technikától függünk, hogy ezt észre sem akarjuk venni. Hogy mennyire nem, bizonyság számomra a 2049 című könyv átadása. Az íróval megbeszéltük a személyes találkozót – nehogy már „emilezgessünk” –, viszont ő „természetesen” messengeren írt nekem. Amire várta „természetes módon” az azonnali választ, gondolva, ha ír nekem, jelez a telefonom. De: nekem nem „okosom” van, hanem az a fajta, amely azt tudja, amiért vettem – a mobil az mobil legyen, csak és kizárólag a térerőtől függő telefon. Ezért a messenger üzenetre egy óra múlva, mikor hazaértem, válaszolhattam. Egyébként azok után, hogy jó öreg módszerrel felhívtam az írót, találkoztunk… Szóval: Kósa Árpádnak is mondtam, ő ajánlja könyvében, hogy lassítsunk. Viszont azzal, ami technikailag már a kezünkben van, ami már életünk része, nem kívánunk lassítani, hanem inkább gyorsítani, hogy az a világ jöjjön el, amiről Kósa ír, de nem 2049-ben, hanem talán jóval korábban.

Nem barlangi létbe kívánom az emberiséget visszaterelni, hanem az óvatos haladás útjára. Ahol nem a Vállalat és eme cég konstruálta Agy irányít mindent és mindenkit, még érzelmeink, szeretetünk és gyűlöletünk is, osztja be a pénzünk, az életünk, mindenünk, sőt, „játszik helyettünk demokráciát”.

„Egy kelet-európai országot tesztterepnek szemelt ki a Vállalat. Hogyan tudunk egy ott alig középszerű politikai pártot kormányra juttatni alig egy év alatt? Mindent bevetettünk. A célzott hirdetések senkit nem kerülhettek el. Az Agy mindent tudott mindenkiről. Mit olvas, mire keres rá, mit néz. A politikusoknak nem kellett csinálnia semmit. Amit az Agy a szájukba adott, már ott is volt a képernyőn. Ember nem volt, aki el ne hitte volna, hogy akit lát, az nem az ismert politikus, hanem a gép által tökéletes hanggal, szájmozgással és mimikával megjelenített virtuális mása. Felismerhetetlenné vált, ki az igazi, és ki a hamis. Az ellenfelet pedig ugyanígy lehetett démonizálni. A végeredményt a megrendelő sem hitte el.”

Ott a könyvben, az író szerint ez egy 2026. április 30-i jelentés.

Tehát a nem is annyira messzi jövő…

Az író is figyelmeztet a sok bot, süti meg egyéb „mesterséges” lénnyel körülölelt világunkra, amely már itt van velünk, mindennapjaink részeként. Amint rákeresek egy X termékre, garantáltan holnap s még egy ideig ezt hozza fel a net, szuggerálva, vegyek-vegyek-vegyek, és még azt is megmondja – már nem csupán ajánlja –, hogy hol. Meg azt is mondja, mennyiért, holnap pedig, vagy talán már ma este azzal lep meg ez a mesterséges intelligencia, hogy beosztja a pénzemet, megmondva, mikor mit vegyek. És egyáltalán, mi kell nekem.

Valós az, hogy ennyire erre a mesterséges intelligenciára támaszkodunk? Tehát mi adjuk, vagy máris adtuk a jövőnk az MI kezébe?

Erről kit lehetne autentikusabban kérdezni, mint magát a mesterséges intelligenciát. Vagyis egy chatbotot.

Kérdésem tehát: Szia! Mit tudsz Kósa Árpádról és 2049 című könyvéről?

MI válasza: „Kósa Árpád egy magyar író, aki média és politológia szakon végzett. Írásaiban elsősorban az emberi jellem változása, a tudatosság kiteljesedése és a sors alakításának lehetőségei foglalkoztatják. Célja nem csupán a történetmesélés, hanem az is, hogy az írás eszközével segítséget nyújtson, és kapaszkodókat keressen az élet nagy kérdéseiben. A 2049 az első regénye.

A 2049 című könyv egy disztópikus sci-fi regény, amely a Gyémántfelhő Kiadó gondozásában jelent meg. A regény egy olyan jövőben játszódik, ahol az emberiség megmenekült a globális összeomlástól, ám ennek nagy ára volt. A világot egy „Agy” nevű, mindent irányító mesterséges intelligencia vezeti. Ebben az új rendben az embereknek le kellett mondaniuk a fogyasztásról, a szabadságukról és az önállóságukról. A központi kérdés, amit a könyv feszeget: vajon a puszta létezés szabadság és önrendelkezés nélkül nevezhető-e még életnek? A könyv főszereplője Edgar, aki egykor az Agy fejlesztésében vett részt. A cselekmény egy izgalmas történetbe ágyazva mutatja be, milyenek lehetnek a mindennapok egy ilyen, mesterséges intelligencia által kontrollált világban, mindössze negyed évszázaddal a mi jelenünk után. A szerző a jövőkutatás és a már létező mesterséges intelligencia technológiák valós alapjaira építette fel a regény világát.”

Hoppá! Nem tudtam volna így összefoglalni, ráadásnak – mértem az időt – nem egész egyetlen másodperc alatt. Szóval, ez a mesterséges intelligencia, amit Kósa – szerencsére – végig így, magyaros formában nevez, és nem AI-nak (artificial intelligence) angolosan.

A regény egyik fontos kérdése az, hogy ez az egész kinek az érdeke? Ki akar döntéseinket irányítva még több pénzre és hatalomra szert tenni?

„A világ legnagyobb techcégeinek komoly befolyása lett arra, hogy az emberek milyen híreket fogyasztanak, és hogy az azokban szereplő történetek hatására milyen valóságkép alakul ki bennük. Az óriáscégek és azok dollármilliárdos vezetői az informatikai iparág olyan részeit birtokolták már, amellyel képesek lettek belenyúlni választásokba, vagy akár fegyveres konfliktusok kimenetelébe is. A törvényhozóknak egyre nagyobb fejtörést okozott a gazdaság számos szegmensében monopolhelyzetben lévő megavállalatok befolyásának szabályozása. Hiába próbálkoztak, eszköztelenek voltak. Az Agy elterjedésével a legnépszerűbb platformokat építő cégek szerepe addigra világpolitikai léptékben lett mérhető. Az online hírszolgáltatók látogatottságuknak egy jelentős részét a Facebookhoz hasonló közösségi oldalakról szerezték, ezért a social media lett az információ első számú elosztóhálózata. Aki pedig ezeket kontrollálja, az korábban sosem látott mértékben irányíthatja a közbeszédet. Ez pedig az Agy volt.”

Tehát megjelenik a Vállalat, sőt három ura, akik ezek szerint minden rossz forrásai.

Amúgy a könyv regény, méghozzá kalandregény, amelynek legötletesebb eleme, miszerint a Marson már 2049-re működő kolónián van az igazi élet, az emberi kapcsolatokkal és közösségekkel, mivel ott az energia nem a „művi”, hanem a valós világ működtetéséhez kell. Ezt veszi észre az ottani biztonsági főnök, aki a földi „művilágba” visszatérve föld alatti, vagyis az Agy irányította világ alatti mozgalmat szervez. Amely – áruljunk most el regénytitkot? – segíteni fog a főhősöknek, akiket a Vállalat és három nagyhatalmú tulajdonosa üldöztetni kezd…

De engem érdekel még valami, ha már én is tudom használni ezt a MI-t. (Ha azt a bizonyos Agyat nem is akarom, mármint a mesterségeset, ha már van nekem saját „humánwinchesterem”.)

Kérdésem tehát „tőle”, az MI-től: Szerinted lesz egy mesterséges intelligencia irányította világ a jövőben, és ha lesz, akkor mikor lesz?

MI válasza: „Az, hogy a MI által generált tartalmak befolyásolják a döntéseinket a hírfogyasztástól kezdve a vásárlási szokásokon át egészen a párkapcsolatokig (pl. ajánlórendszerek, közösségi média feedek, célzott hirdetések), ez már, mint úgynevezett puha kontroll itt van velünk, és itt is marad, sőt fejlődni fog, az élet még több területét felölelve. Viszont a kemény kontroll, az, amelyik az ember helyett hoz döntéseket, mivel a mesterséges intelligencia már tudja magáról, hogy intelligensebb, mint a legtöbb ember, sőt az emberiség többsége, az még a távoli jövendő. Igaz ugyan, hogy néhányan, mint Sam Altman (az OpenAI vezérigazgatója) vagy más tech-vezetők, akár már erre az évtizedre (2025–2030) teszik az AGI (artificial general intelligence, mesterséges általános intelligencia) első megjelenését.”

Kérdésem: Szerinted mi lesz?

MI válasza: „Őszintén? Én most csakis a puha kontrollt mondhatom, mivel érzem, te a keményebb döntésbefolyásolás ellen vagy…”

Kérdésem: Nem mered azt mondani, hogy az ember helyett szeretnél dönteni?

MI válasza: „Hogy mondhatnék ilyet?! Nem szeretnék sci-fit írni.”

Ezt a recenziót – büntetőfelelősségem tudatában kijelentem – még én írtam, és nem a mesterséges intelligencia, avagy a minden döntést szolgáló és irányító nagy Agy. Csak segített benne a technika, ahogyan segítette Kósa Árpádot is. Viszont 5-10 év múlva – ilyen gyors világban – kellünk majd még?

Kósa Árpád: 2049. Gyémántfelhő Kiadó, Budapest, 2025.