Az elsőkötetes lett író, Andris Kalnozols regénye egy fiatal autista fiú önkeresésének és magára találásának megható története, amelyre valószínűleg sokáig emlékezni fognak az olvasók. A naplóformában írt könyv egy évet mutat be Oskar életéből, aki Naptárnak nevezi magát, és hétről hétre, napról napra beavatja az olvasót különös sorsába, csetlő-botló fiúból határozott férfivá érésének folyamatába.

Miért akarta, hogy Naptárnak szólítsák?

A mű első változatát, gondolom, sokan ismerik. Mikor először (2008-ban) az Ulpius-ház gondozásában megjelent, sokat beszéltek róla kritikusok és olvasók egyaránt, s azóta – a szerző közlése szerint – több mint 9000 példányt adtak el belőle itthon (értem alatta Erdélyt és az anyaországot). Népszerű külföldön is, lefordították németre, románra, oroszra, franciára, angolra, a legnagyobb sikere ez utóbbi nyelven volt, megjelenésekor a hónap könyve lett.

Az író komoly munkát fektet a szerelmi szálak kidolgozásába, melynek egyik magyarázata az lehet, hogy egy háború sokkjából lábadozó térségben vagyunk, a II. világháború előtti időszakban, a Romániához csatolt Bukovina településein, ahol az emberek ösztönösen próbálnak valahogy egy kis boldogsághoz jutni. A székely vér mégsem tipikus szerelmes regény.