Ignotus

Egy este Szabó Lőrinc és Kosztolányi a Hadik kávéházban azzal ugratta Karinthyt, hogy úgy énekel, mint egy kappan. Bizonyítandó, hogy az állítás igaztalan, jeles írónk dalra fakadt. A szomszéd asztalnál ült Ignotus Hugó. A dal első soraira felnézett, tekintetét a bohém társaságra emelte. Akkurátusan összehajtogatta az újságját, és az asztalra tette. Kivárt két strófát, majd megszólalt:

– Kedves Karinthy, bocsásson meg, de meg kell jegyeznem, hogy az ön vokális megnyilvánulása az intonációs paraméterek tekintetében jelentős eltérést mutat a tonalitás normatív struktúrájától.

– Úgy érti, hamisan énekelek? – fordul hozzá az író.

– Röviden akár így is megfogalmazhatnánk. Nem tartaná indokoltnak, hogy kínjainkon enyhítendő felhagyjon e tevékenységgel?

– Nem.