A tökéletes mondat

Örkény István napok óta kereste a tökéletes mondatot. Hiába. Idegesen ugrott fel az írógép mellől.

– Gond van, Pista? – kérdezte a felesége.

– Nem megy – legyintett az író. – Milyen lehet egy vonat?

A kisfiuk a szőnyegen játszott. Egy kisautót tolt a szék lábához.

– Brrr… Ez a busz – mondta.

Örkény nem válaszolt. A kávéscsészét bámulta elgondolkodva.

– Fekete, kormozott, gőz… Elcsépelt – rázta meg a fejét.

Rágyújtott egy cigarettára.

– Ritmikusan pöfékelő, füstölgő vonat – mormolta.

– Túl szép – vetette el.

A kisfiú újra odament hozzá.

– Ez a vonat – mutatott egy teherautót.

Az anyja tiltakozni akart, de Örkény leintette. Hosszasan nézett a gyerekre, aztán lassan elmosolyodott.

Visszaült az írógéphez, és határozott mozdulattal leütötte:

„Ez a vonat visz haza.”