Farsang

Biztos volt benne, hogy ha megszervezi ezt a farsangi bált, akkor talán megszeretni nem fogják, de nem utálják majd annyira a falusiak. Nem csodálkozott rajta, hogy idegenkednek tőle, hiszen mindenbe belepofázott. Amikor végre összeszedtek egy kis pénzt a ház reparálásához, akkor jött a mindentudó és meg akarta mondani, hogy milyen cseréppel fedjenek, mivel színezzenek. Nehezen tűrték.

Néhány pesti ismerősét is meghívta, megírta nekik, hogy ne idegenkedjenek Romániától, még nemzetközi gyors is jár erre. Igaz, azzal nem dicsekedett, hogy itt ugyan meg nem áll. Kocsival kell visszajönni Kolozsvárról. Persze, hamar észrevették és csak egy meghívott érkezett a vonattal, akit a pályaudvaron várt a bricska és a söntésben még sört is töltöttek belé. Tárkonyos bárányleves volt az ebéd, a végén alig látták egymást a csontoktól. Rövid pihenő és átöltözködést követően gyalog vágtak az útnak, fagyott,   nem lesznek sárosak, végül is mi az a másfél kilométer.

A közbirtokosság nagytermében lesz a bál, gondolták arrafelé menet betérnek az ivóba, megkóstolni a híres sztánai egyszerest. A kocsmába a legrövidebb út az egyik gazda szilvásán át vezetett, más is arra járt, kitaposott ösvény jelezte. A vendég ugyan idegenkedett, az ilyet nem nagyon szeretik másfelé. Az embert nem is vették észre, a füstölő mellett ácsorgott a böhőm nagy kutyájával. Megkérdezte, hogy kiket tisztelhet a háza táján.

Amikor megtudta, hogy Kós, a mérnök és a Móricz nevű író féle akarnak átlopakodni az udvarán, csak annyit mondott. No, jól van, akkor még nem engedem szabadon a kutyát, hátha jön még Görgey Artúr is.