Jómadár

A levélben az állt, hogy mély tisztelettel meghívják a fagázzal működő transzmissziós tengely által üzemeltetett több funkciós kisüzem megnyitójára. A Kühnel nevű tulajdonossal már Debrecenben találkozott egyszer, akkor is madárvédelmi berendezések gyártása kapcsán kerültek kapcsolatba. Most csak azért mondott igent a meghívásra, mert őfelsége, a svéd király stockholmi parkja számára készített odúkról, etetőkről is kérték a nagybecsű véleményét.

     A kárászi állomáson hintó fogadta, tábla jelezte, hogy „Herman Ottó akadémikus úrnak fenntartva”.  Felkapaszkodott az ülésre, a marhabőr táskát és a puha kalapját maga mellé tette, hadd lobogtassa a haját a szél.

   Könnyű ebédet, vékony sonka szeletek, parázson sült zöldpaprika, követően egész nap röpnyílásokat, odúfedeleket és ablaketetőket rajzolgattak. A tanácskozáson részt vett az üzem munkavezetője is. A Kemler nevű sváb beszélni még csak tudott magyarul, de ha írásra került a sor, akkor volt baj bőven. Akadt olyan munkalap, ahol a „Zobák-pusztai ház szúnyoghálói” helyett a „Szopáki zúnyogok hálája” szerepelt.

   A vacsorán fürjek piroslottak a fatálon, egészben sütött újkrumplival.  A helyi pincészet tulajdonosa öt féle borból hozott kóstolót, meg a feleségét. A jószagú asszonyka a madarak nagy barátja mellett kapott helyet, aki a finom borokkal erős barátságba keveredett. Olyannyira, hogy több ízben megsimogatta a szomszédja pazar szoknya által takart térdét. A cselekedetet az egész asztaltársaság figyelemmel kísérte, a férj legyintett, az áldozat pedig segített a saláta és a sajtok tálalásánál, majd egy másik helyet foglalt el.

   Reggeli időben az ornitológia atyja tudomást szerzett előző esti csúf tetteiről, melyeket szánt is erősen. Amikor az ablakon át meglátták, hogy a borász közeledik Herman Ottó bevonult a szobájába csomagolni. Később már csak a sértett férj üzenetével találkozott, aki azt javallotta a tudósnak, hogy vegyen új szoknyát az asszonynak, mert a jelenlegi kibolyhosodott.