Jókai és a szekeresgazdák

Azt mondják, abban a Duna-parti városban valamikor több lovat számláltak, mint embert. Ott éltek ugyanis a szekeresgazdák, akik hátasaikkal a bandérium ünnepi menetében díszelegtek, igásaikat az eke elé, vagy gyorsan járó szekereikbe fogták.

Kik azok a szekeresgazdák? Gabonával megrakott hajókat vontattak lovaikkal, ahogyan Tímár Mihály Szent Borbáláját a Vaskapun át. Tudta ezt Jókai Mór, hiszen ott született Komáromban.

A kis Móricnak tetszett a szekeresgazdák lovasbandériumának díszöltözete. Az ezüstgomb a dolmányukon, a kard az oldalukon, de legjobban a csillogó mentelánc a nyakukban. A szövetség akkor köttetett meg közöttük, amikor még senki sem gondolta, hogy Jókai Mór lesz országunk egyik leghíresebb írója. 

Ásvay Jókay József és Pulay Mária gyermeke az 1825. év böjtelő havának 18. napján született. Mindenki tisztelte a város árvagyámját, a keresztelőre megtelt a hatalmas református templom. Ott ültek a szekeresgazdák padsorában Móriczék is. Megilletődve néztek egymásra, mikor a lelkész a gyermek fejére öntötte a keresztvizet.

Móric, keresztellek téged az Atyának, Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ámen.

Otthon aztán meghányták, vetették a történteket, és elhatározták, hogy tisztelgő látogatásra mennek Jókayékhoz.

A Móricz az Móric, mindegy, hogyan írják, és az is, hol áll. Elöl, avagy hátul. Így okoskodtak.

Ásvay Jókay József szívélyesen fogadta őket, megitták az áldomást a gyermek egészségére, de a küldöttség tovább toporgott, míg végre egyikük megköszörülte a torkát.

Nagy tisztesség érte családunkat, hogy a mi nevünket kapta ez a gyermek. Elhatároztuk, hogy mindegyikünk három napi ingyen fuvart vállal új házuk építésénél.

Megilletődve kezet fogtak. Dehogy érdekelte az apát, hogy az egyik keresztnév, a másik meg családi! Azt sem tudták, hogy ezzel megköttetett Jókai Mór és a szekeresgazdák szövetsége, amit a mai napig sem felednek azok, akik őrzik atyáik menteláncát, és feljegyzik közös történeteiket.