1.

Egy irodalmi esten megkérdezték:

– Nem fél attól, hogy egyszer nem értik meg?

Ady vállat vont:

– Attól félek inkább…

– Mitől?

– Hogy egyszer mindenki.

 

2.

Egy tisztelője lelkesen mondta:

– Az ön versei forradalmiak!

Ady elmosolyodott:

– Igen…

– Büszke rá?

– Nem. Inkább arra lennék büszke, ha nem lenne rá szükség.

 

3.

Egy vitában valaki így szólt hozzá:

– Ön túl élesen fogalmaz!

Ady ránézett:

– Nem élesen.

– Akkor hogyan?

– Csak ott fáj, ahol igaz.

 

4.

Egy úr szemrehányóan jegyezte meg:

– Az ön versei túl sötétek.

Ady elmosolyodott:

– Nem sötétek.

– Akkor?

– Csak nem hunyom be a szemem.

 

5.

Egy fiatal rajongó megkérdezte:

– Hogyan lehet valaki nagy költő?

Ady végigmérte, majd halkan felelt:

– Először is… nem kérdezi meg.