Udvarlás

Tari Pista, a neves délvidéki költő a fővárosba látogatván, rendszeresen régi jó barátjánál szállt meg, idővel szinte családtagnak számított. Egyik vizitje alkalmával a szomszédasszony is átlátogatott, akire láthatóan nagy hatással volt a jeles poéta föllépése, de úgy tűnt, Tari sem maradt éppen közömbös a jelenség iránt. Idővel a háziak elfáradván, nyugovóra tértek, magukra hagyva őket a nappaliban. A költő önfeledten és mind nekiszabadultabban csevegett tovább. Egyszer csak a szomszédasszony megszólalt: – Te Pista! Te le akarsz feküdni velem! – Én?! Ugyan! – szabadkozott Pista. – Állva… Állva!