A költészet sokműfajúsága – Versmaraton 2026

A költészet napja alkalmából idén is megrendezték a líra egész napos ünnepének számító Versmaratont a Magyar Napló Kiadó, a Magyar Írószövetség és a Katolikus Rádió közös szervezésében. Április 11-én a nézők élő közvetítésben is élvezhették a költők felolvasásait Az év versei 2026 című antológiából, illetve a műsorvezetők kérdései nyomán elhangzó személyes történeteiket, vallomásaikat, műhelytitkaikat.

A Versmaraton szombati záróakkordjában Petrik Béla műsorvezetése mellett Böszörményi Zoltán, Falus Márton, Király Farkas és Végh Attila ültek a mikrofonok elé. A „bemelegítő” körkérdésben Petrik Béla arra volt kíváncsi, vajon mely napszak kedvez a jelen lévő alkotóknak az íráshoz. Végh Attila hajnali költőnek vallotta magát, akinek ebéd után az alkotás szempontjából már véget is ér a nap. Király Farkas ennek az ellenkezője, ő éjszaka, „villanyoltás után” tud dolgozni, amikor már mindenki nyugovóra tér. Falus Márton tréfásan úgy felelt: 8 és 12 között délelőtt – egyszóval ő is nappali alkotó, ébredés után a legfrissebb. Böszörményi Zoltánnál a reggel és az este is ihlető közeg lehet: a reggel a frissességével, az este a maga csendjével.

Petrik Béla elsőként Böszörményi Zoltán szólította meg. „Kalandos életutad volt” – fordult a költőhöz, majd pár mondatban össze is foglalta ennek a változatos életútnak az állomásait. Az alkotó úgy reagált: bár rendszeresen megfogalmazzák neki e „kalandosságot”, ő nem tartja annak, inkább sorsszerűségnek. „Mindig kiszámíthatatlan volt az életem, és ez most sem változott” – fogalmazott Böszörményi, aki ezzel arra utalt: az ember ennyi idősen tervezhet ugyan másnapra, harmadnapra, két hónappal előre, de a többi a jó szerencsén múlik. A „többlaki” alkotó mesélt tartózkodási helyeiről a világ különböző tájain. Életútja érdekes mozzanatai közül kiemelkedő a Kanadában elvégzett filozófia szak, miközben egy autószalon menedzsere volt. „De legalább megtanultam leadni azokat az autókat is, amelyek kevésbé jók” – ütötte le egy tréfával Böszörményi a filozófia szak „hasznosíthatóságát”. Mint elmesélte, harmincéves kora táján megszakadt a kapcsolata az irodalmi élettel, megjárta a traiskircheni menekülttábort, kivándorolt Kanadába, majd visszatért Romániába, és végül (végre) újra írni kezdhetett. Böszörményi Zoltán azonban nem csak alkotóként ismert: idén 25 éves az általa alapított Irodalmi Jelen folyóirat. Megannyi pályázat, rengeteg szerző, a Debüt rovat, az úttörőnek számító versvideók és a 2001 óta működő honlap jelölik ki a nagy múltú folyóirat útját; „az első irodalmi lap a magyar nemzet egén, amelynek honlapja volt” – fogalmazott a főszerkesztő. A 25 év minden egyes lapszáma letölthető, kinyomtatható.

A felolvasásokhoz érkezve a költő Jókai című versét hallgathattuk meg elsőként, amely nagy klasszikusunkat szólítja meg annak 200. születési évfordulója alkalmából. Ezután a Place de la Concorde 2024 című vers hangzott el Böszörményi Zoltán felolvasásában. „ez most nem az a nép / amely halálra ítélte és vérpadra küldte / a francia királynét Mária Antóniát” – kezdi a versbéli beszélő Concord téri szemlélődését a jelenből, hogy aztán felidézze a korabeli üdvrivalgást a levágott fej fölött. Végül Az ismétlés visszhangja bennem című költeményt hallgathattuk meg, melyben az alig megválaszolható kérdést teszi fel magának a költő: „utam ha újra megtalálom / kísért-e megint / az örök ismétlés kényszere”.

Végh Attila Böszörményi Zoltánhoz hasonlóan hasonlóképp sok műfajú szerző. S hogy mi dönti el, hogy valami versben vagy prózában születik-e meg? „Ez nem az én döntésem” – felelte Végh a kérdésre, aki szerint valamiképp a mű teremti meg a maga formáját, de ezzel valószínűleg minden alkotó így van. Király Farkas is egyetértett ezzel, Falus Márton pedig úgy fogalmazott: alapvetően a gondolkodás van; a képzeletbeli műfaji skálán pedig rengeteg keveredés fedezhető fel. Hol ér véget egy esszé, hol kezdődik egy kisregény? Nem is a forma a fontos – véli Falus, akit mindig izgatta a műfajok keveredése (pl. esszévers, esszénovella). Böszörményi Zoltán egy érdekes élményt osztott meg az ihlet spontaneitásának érzékeltetésére, jelesül, hogy miként jutott el Thuküdidészt olvasva Coca Cola üvegének gondosan megtervezett formájáig, s ezt a versötletet végül Kanada miniszterelnökének beszéde aktivizálta benne, aki szintén Thuküdidészt idézte.

Végh Attila – a sokműfajúság hegyében – még gimnazista korában kezdte el a természetfotózást, s ez az indíttatás a Börzsöny hatására később újra előtört belőle. Elkezdte kitanulni a filmezést is, jelenleg a negyedik természetfilmjét készítette el. A második filmjénél jött az ihlet, hogy miért ne csinálhatna ebből a műfajból is költészetet. E meditatív alkotásokról azóta voltaképp nem is tudja eldönteni, vajon milyen műfajba sorolhatók. Falus Márton megjegyezte: ő fesztiválon is látta Végh Attila metaforikus képi világú, izgalmas formanyelvű filmjeit, amelyek valóban nagyon különleges művek. Végh Attila elsőként Mátrafüredi elégia című balladisztikus és talán filmjeihez hasonlóan rendkívül erős képiségű versét olvasta fel. Ezt követte a Zárul-nyílik. József Attila szobránál Füreden, majd végül a Hajótörött című költemény.

Király Farkas az Országút folyóirat online változatát szerkeszti. A lap tudománnyal, közélettel, művészettel, hitélettel foglalkozó orgánum, párhuzamosan készül az online és a print változat is. Nincs is más, ilyen jellegű napilap – hangsúlyozta a szerkesztő. Király legutóbbi kötete a sajátos című #Győzni fogunk. A versek a háborút járják körül, aminek ma sajnos sok aktualitása van. Farkas, mint elmesélte, a kémia–fizika szakos tanárságtól jutott a költészetig. Romániában érettségizve fontos szempont volt számára, hogy ne vigyék el például egy építőtelepre, majd katonaként belecsöppent a román forradalomba. Éppen Böszörményi Zoltán szülővárosában, Aradon katonáskodott; az élményt meg is írta Sortűz című regényében, amely az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában jelent meg. Király Farkas édesapja, Király László Kossuth-díjas költő, édesanyja színésznő volt, „gyakorlatilag az irodalomban nőttem fel” – fogalmazott Farkas. Tízévesen járt először nyomdában, ami nagy hatással volt rá; nem véletlen, hogy képszerkesztő-tördelő oklevele is van. Fekete földön című, elsőként elhangzott verse a „harcban megvénült testek”-nek állít emléket. A Paliot 89 című vers a bevonulás mozzanatától indít, középpontjában egy óra metaforája áll. Végül az Oldalról és szemből is című verset hallgathattuk meg, amely dalszerűségével ellenpontozza a katonai élet megrendítő mozzanatait.

Falus Márton a Hitel szerkesztőségében kezdett dolgozni Nagy Gáspár utódjaként. Mint a műsorvezető felvetette, Falus Márton az egyetlen aki csupán egy verssel szerepel Az év versei 2026 antológiában, ám ennek megvan az oka: az elmúlt két évben a prózaírás köti le energiáit. Készülő nagyobb lélegzetű regényében Kikényszerített álom című esszéregényének hangvételét folytatja emellett épp csak hogy a kutatóként kötelező tanulmányok megírására marad ideje. Mint Falus Márton elmondta, gyakran elgondolkodik, mitől lesz egy mondat prózai, és mitől nem versmondat. „Ugyanúgy meg kell találni a prózának is a ritmusát” – tette hozzá. Saját versei jellemzően hosszabbak, töprengők, önmagukkal vitatkozók, és sokszor még cselekményük is van, tehát közel állnak a prózához. Vagyis a műfajok átfolyását a gyakorlatban is megtapasztalja. Mindezen elfoglaltságok mellett a Magyar Művészet című művészetelméleti folyóiratot is szerkeszti, amelynek podcastja kéthetente jelentkezik beszélgetésekkel. Voltaképp ennek az előzménye volt a Katolikus Rádióban két évig sugárzott Olvasójegy című műsor, amelyet szintén Falus vezetett. Az utóbbi ével legnagyobb szabású vállalkozása a Magyar irodalom rövid története című munka, amely 1956-tól 60 évet fogott át, és Falus Márton, illetve Pécsi Györgyi szerkesztésében jelent meg, „a teljessség igénye nélkül, de a teljesség felé”, fogalmazott Falus. Bár egy ilyen mű sosem lehet befejezett, és vannak hiányosságai, a szerkesztő a folytatására buzdít mindenkit. Az egyik legkomolyabb kritika sajátos módon épp az ideológiai semlegességet érte. Falus Márton egy Ágh Istvánra emlékező versét, A költő színeváltozását olvasta fel búcsúzóul, amely A Somló színeváltozása című Ágh István-vers parafrázisa. Falus Márton épp a Somlón járt egy borkóstoláson, amikor éjszaka hazasétálva érte a hír, hogy Ágh István elhunyt – ezt szakrális élményként élte meg.

Búcsúzóul a meghívott költők megosztották a hallgatósággal, milyen műveken dolgoznak éppen.

Böszörményi Zoltán elárulta: Szőcs Gézától örökölt egy témát, azaz egy történetet, amit – a költő barátnak tett ígéretét betartandó – több éve próbál megírni. Végh Attila most fejezett be egy regényt, és összeállt egy új verseskötete is. Belevetette magát új, madarakkal foglalkozó természetfilmjébe is, most csak azzal foglalkozik, hiszen „költési időszak van”. Király Farkas kitalált egy érdekes műfajt: „mintha egy vödör Bodor Áfám-féle mágikus realizmusba beletöltenénk egy adag steampunkot” – fogalmazott mosolyogva a költő-író. Néhány novella már meg is jelent belőle, és jó a fogadtatásuk. Falus Márton most kicsit félretenné a tanulmányírást, hogy regényével haladhasson, amellyel lehetséges, hogy idén év végén már el is készül.

A Versmaraton teljes programja megtekinthető a Magyar Napló YouTube-csatornáján, vagy ide kattintva. 

(A cikkben használt képanyag forrása a videó.)

Laik Eszter