AZ ÖSSZES BERTÓK LÁSZLÓ
A 2020-ban elhunyt költőt a Bertók László összegyűjtött versei című, kétkötetes könyvvel köszöntötte a Magvető Kiadó és az emlékét ápoló Bertók Projekt. Bertóknak régi olvasója vagyok. Ha annak idején Pesten volt fellépése, mindig elmentem rá, így természetes, hogy most sem maradhatott ki ez a sokunk számára nagy esemény. Kinyitottam az ernyőt, és elindultam a Magvető Caféba, ahol ‒ bár szokásomhoz híven korábban érkeztem ‒ már javában gyűltek az emberek.
A pódiumon Mohácsi Balázs költő-szerkesztő, a könyv összeállítója beszélgetett Szegő Jánossal, és Bertók verseit Pataki Ferenc színész szólaltatta meg. A beszélgetést azzal kezdték, hogy a könyv anyagának összeállítása nagy munka volt, mely során Mohácsi az eddig megjelent kötetek mellett hagyatéki anyagokból, füzetekből és számítógépes mappákból is dolgozott. Például talált egy „Korai versek” és egy „Elfuserált versek” című mappát is. Kiderült, hogy az „elfuserált versek” nem is voltak olyan elfuseráltak, így Mohácsi azokat is betette a kötetbe, mely így „teljes portét ad”. Bertók egyébként „kényszeresen megtartott mindent”, így történhetett, hogy a PIM összesen 30 dobozban őrzi írói hagyatékát. Bertók „az utókornak dolgozott”.
Szegő ezután a könyvet indító három korai versről kérdezett. Ezekért az ötvenes években íródott költeményekért Bertók „államellenes izgatás” címén nyolc hónapnyi börtönt kapott, melyből hármat le is ült. Mohácsi szerint ezek a versek kulcsot adnak az életmű megértéséhez. A blokk végén Pataki Ferenc olyan verseket szavalt el, melyek nem kerültek be a régebbi Bertók-kötetekbe. Szegő János feltette a kérdést, hogy miért nem? Mohácsi Balázs szerint túl sok verse szólt már arról, hogy a költő nem találja a helyét Pécsre való költözése után. Arról is szó esett, hogyan erodálódott Bertókban a Nagy Lászlótól örökölt vátesz-szerep, majd Szegő bevallotta, hogy a Bertók-költészet „átszállójegy” volt számára Parti Nagy Lajos költészetéhez. Mohácsi ezt azzal egészítette ki, hogy esetükben nem csak a fiatalabb alkotó hatott az idősebbre, hanem mindketten hatottak egymásra.
A kötet verseit Mohácsi Balázs lábjegyzetekkel látta el, melyekre Szegő a felettese instrukciójának ellenére tovább bátorította, mert érdekesebbé, árnyaltabbá tették az anyagot. A könyvben Mohácsi megadta a versek születésének idejét, a versek publikálási helyét, és annak dátumát is. Ezek felkutatása sok hetet igényelt, meg egy Arcanum-előfizetést. Ám a nagyatádi Bertók-emlékházban kiderült számára, hogy mind az idejét, mind a pénzét megspórolja, ha előbb bukkan rá a költő kézzel vezetett füzeteire, melyek „A versek sorsa” cím alatt futottak… Mohácsi elmondta, hogy Bertók a verseit a Jelenkor mellett főként a Kortársban, és Csuhai István odakerülése után az ÉS-ben publikálta, de sok költeménye jelent meg a „Központi Sajtószolgálat” segítségével a vidéki újságokban is.
Szegő János ezt követően Bertók szenvedélyesebb arcát említette, és „indulatosabb” verseiről beszélt. Mohácsi erre egy régi, rendszerváltás előtti anekdotával reagált, melyben az egyik Pécsre látogató politikus úgy köszöntötte a bemutatkozó Bertókot, hogy: „Ó, tehát maga az, aki azokat az indulatos verseket írja?!” A beszélgetés végén Szegő János feltette a kényes kérdést: „Bertók költészete mennyiben modern?” Mohácsi Bertók költőkapcsolatainak bemutatása során megemlítette József Attilát, Nagy Lászlót, Csoóri Sándort, Ágh Istvánt, Fodor Andrást és Kormos Istvánt is. De az új népiesség mellett hatott rá a Nemes Nagy Ágnes nevével és az Újholddal fémjelezhető úgynevezett polgári, urbánus költészet is. Mohácsi szerint a fiatalabb, modernebb költőnemzedékre is hatott, ők szerinte leginkább a költő szürreálisabb Deszkatavasz című kötetét kedvelik. Számomra egyébként éppen ezért volt mindig vonzó a bertóki líra: mert ötvöződött benne a népi és a polgári költészet.
Az est végén a szeriálisan alkotó Bertók utolsó versformájáról, a „kétsorosokról” esett szó, melyek formájában Mohácsi szerint egyfajta rendteremtés vágya tükröződik, és az epigramma hagyományát írják tovább.
A 2005-ben megjelent, összegyűjtött műveit tartalmazó kötetét (Platón benéz az ablakon) Bertók ezekkel a sorokkal dedikálta nekem: „Régóta bízva tehetségében, további sikereket kívánva…” Összegyűjtött verseinek két kötetét sajnos már nem dedikálhatta, de emlékének ma is élő és ható ereje ott lebegett körülöttünk.
Fotók: Acsai Roland
