Lehetne szép

Müller Péter Sziámi ajánlója a verseskötethez:

Behalok ettől a lánytól..., (ahogy ezt Newspeakül mondják majd 1984-ben, Óceániában.)
A bontakozó kollapszológia, azaz a főleg károgó öregek által művelt tudomány(f)os összeomlástan virágkorában felüdülés, hogy megszólal egy hang, amelyik nem onnan nézi a világot. A lidércnyomás árnyékban élni és érteni szeretne, jusztis-derűvel opálos fátylakon át csodálni azt, ami lehetne szép.
Annyira klasszikus, és közben annyira kiforratlan és rendetlen, hogy kőből legyen annak a szíve, akiben nem születnek tőle vadonatúj érzelmek, és nem lesz újra kíváncsi a jelen jövőre. Kellően rémült bátorsággal, borítva minden kánont bevonz a kedves és kegyetlen utó-disztópiájába.
Engem elkapott, és örültem, és megújultan vihogni kezdtem a kollapszológián. Pokolba vele! Csak az érdekel, hogy mit mondanak a saját gyerekeim és a más lánya a három ágostoni jelenről, ami bennük még egységben és kellően titkosan ott van.
Köszönöm, Lula, hogy megtiszteltél a figyelmeddel, és hogy felhívtad magadra az enyémet. Hirtelen nem érzem azt, hogy "life is elsewhere".
Elámultam a köteteden és rajtad pont úgy, mint Ádám, amikor először pillantotta meg Éva mellét.
Jó a zene is.
Drukkolok ezerrel!

Ízelítő a kötetből:

Minden áldott reggel

Rejtelmes pillanat az álom és ébredés közti átmenet,
időtlen tudatlanságból fátyolos öntudatba átvezet.
Semmiből ébredek a valóságra, megmagyarázhatatlan.
Körvonalakra, melyek olyat körvonalaznak, mit felfogni nem tudok.
Ki vagyok én? – ki érzékeli, miért állnak itt bútorok?
Nem értem azt se, mi látható, de azt se, mi láthatatlan.
Mozdulatlan minden, életre kelt a nemlét,
csend van, mint akkortájt,
mikor Ádám meglátta Éva mellét.
Jaj, miért adott Isten csak félhomályt?

Minden reggel úgy múlik el, hogy soha nem térhet vissza.
A vekkerre fel sem merül létünk feltárhatatlan titka.
Telik az idő, behunyom, kinyitom szemem.
Deres reggel didergek vastag takaró alatt,
perzselő nyári zsaluk mögött meztelen fekszem hanyatt,
a beszűrődő fény mindig más, észre sem veszem.
A 7368. reggelen arra ébredek, mintha nyolcéves lennék,
mikor tudtam, hogy kell élni, okosabb voltam.
Ma ismét könnyű a reggel, engedi a vízfesték,
hogy égkékem napsárgában oldjam.

Minden reggel úgy múlik el, hogy soha nem térhet vissza.
Ma bárányfelhők libbennek az égen, az ablak nyitva,
méhecskék boldogok a hársfa illatától.
Holnap a sötét szobában az ördög jön el értem,
nem tudom lebeszélni, sőt rosszindulatát értem,
haragját megérdemlem igazából.
A 7375. reggelen arra ébredek, keresem, hova bújhatnék el,
hogy egy lidérces álom után kapkodom a levegőt, mintha
mély, zavaros, háborgó víz alól kifulladva bukkannék fel.
Minden reggel úgy múlik el, hogy soha nem térhet vissza.

***

Álmomban – Life is elsewhere

Mostanában sokat álmodom és olyan szépeket.
Esténként fekszem az ágyban,
és elalvás előtt azt nézem
a nyitott ablakon át,
ahogy a fákat lengeti a szél,
és a sápadt hold megvilágítja a felhőket.

Álmodom arról, amikor majd
az én életem keresztezi valaki másét.
Jön egy férfi szembe velem a hídon.
Puha késő délután van,
lágyan tekergőznek az árnyak az aszfalton,
és a lenyugvó napsütésben
megcsillan a remegő villamossín.

Közeledik, mintha már régóta ismerném.
Sétálunk, álomszerű tündérmese kezd megvalósulni.
Minden új ismerős
mennyi friss színt ad a városnak,
és az ember, akit megszeretsz
csillogást, szivárványt, ihletet, zenét
a város minden utcájának és terének.

A fák barátságosan tengerzöld árnyakat vetnek.
Ezerszínű virágok, színes újságok, feliratok, járókelők,
a szellő lágyan hűsíti homlokomat a forróságban.
A kék eget árnyalják a bárányfelhők.
Amit nem szerettem eddig, az is különös töltetet kap.
A fény éterinek tűnik, ma minden szebb, mint tegnap.
Még soha ilyen szép nem volt a város!
Hirtelen nem érzem azt, hogy life is elsewhere,
hanem minden itt van, itt.

***

Kell egy kis változás…

Az utcákat hetekig céltalan jártam,
aztán már hirtelen arra vágytam,
hogy tűnjek el a városból,
tudatom mindig azt számolta,
éjjel lázálmom álmodta,
hol foglak látni a távolból.
Elutaztam hát világgá,
hátha ez teszi végre vidámmá
életem.

Jancsó Lula: Lehetne szép. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2025.

A szerző így ír magáról:

Jancsó Lula versei az Irodalmi Jelen oldalán ide kattintva olvashatók.