Átjárások / Könyv-nyitogatások, no. XII.
Kitárok, emlékbe nyitok
több könyvet: felsejlik szellemem,
opálos négy szemem…
Sorsukat feszítve, ízüket élvezem:
mind én-mély s töredék-titok…
(Zorman Zelme)
Csönd-moraj és hangtalan zaj…
Tokajifu Zmonokato, a leíró távol-közeli rokona 2025. 11. 01-én, hajnali 04:04-kor érkezett, és mosómedve vagy vöröspanda-menyétmacska módban kaparászta a bejárati ajtót. Nagyon halkan neszezve, de kitartóan, magabiztosan-módszeresen…
04:44-kor már elkészítette az első meditációs teát, elmorzsolt néhány imát, mormogva felsorolta néhány sensei és san nevét: Kimiko, Sumiko, Yumiko, Chiwako, Himuko, de megemlítette Gomu-Gomut, Maya-chant és Aya-chant is…
08:08-kor pedig (miután időtlenül mélyült el a Szív Szútra olvasásában): elkezdődött a különféle, ambivalens (serkentő-bódító) szakék kóstolgatása… A köztes tér-időben lassított, jótékony sistergés, suttogó hullámzás és fűszeres morajlás hallatszott…
Mahá pradzsnyá páramitá hridaja szútra-részlet:
Avalókitésvara bódhiszattva a mély meghaladó bölcsességben időzvén látja: az öt alkotórész mindegyike üres, és ezzel minden szenvedést meghalad.
Sáriputra! A forma nem különbözik az ürességtől, az üresség nem különbözik a formától. A forma valóban üresség, az üresség valóban forma. Így ilyen az érzés, az érzékelés, az akarat és a tudatosság is.
…gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá…
- - -
Akutagava Rjúnoszuke, Misima Jukio, Abe Kóbó, Dazai Oszamu könyv-világai, Kobajasi Issza haikui és Kurosawa Akira film-költeményei szinte egyszerre, szimultán sóhajok, megremegések, ájulások közepette nyíltak meg, s a különféle részletek hatalmas szellemi egyveleg-jelenetté, összemosódó képsorozat-dráma-ballada-esszévé, szorongató, szépséges Éber Álommá változtak…
Erre a monumentális, pszichikai montázs-kollázs látomásra Maszaoka Siki, a Vért hányó kakukk is felébred, fiatal, betegségekkel terhelt holttestét megrázza – és huszonötezer bíbor és skarlát betűkből, zsiger-foszlányokból, ér-cafatokból, alvadt-véres fakérgekből, papírgalacsinokból, gézcsomókból álló költemény-áradat szakad ki torkából…
- - -
Barcelona, Kortárs Múzeumok, időszakos (idült és üdült) átjárások: MACBA Museu d’Art Contemporani de Barcelona – Catalonian and European modern and contemporary… A Richard Meier tervezte múzeum igencsak látványgazdag épületébe üvegfal-variációkon át tekint- és lép be a leíró, aztán:
a Moco – Modern Art Museum, a Paradox Museum (az Optikai Illúziók Múzeuma), majd a MEAM (az European Museum of Modern Art) következett, ahol: a Tzompantli című, az Art Spectrum Projekt szervezésében készült kiállításról efféléket közvetített egy virtuális kurátor: ez a tárlat abból a vágyból született, hogy kollektív párbeszédet teremtsenek az egyik legegyetemesebb és legősibb téma, a halál körül. Ez a szimbólum itt több mint egy régészeti maradvány, ami hidat képez idők és perspektívák között – így új jelentést tárhat fel a kortárs tekintet által arra, ami egykor felajánlás, emlékezet és a szenttel való kötelék volt…
Idén, a különben remek Can Framis – Fundació Vila Casas Museum (is) kimaradt, helyette: Urizen belső Csarnokának föld alatti bejárása, az Érzékelés Kapuinak tengermélyi megnyitása, a Tudattalan és a Képzelet határmezsgyéinek tovább-tágítása -----OOO----- volt a reggeli félálom-révedés… A Tunel Absinthe Black inkább összecsomósodott ereket és gyomor-rom szakadékokat tágított, ebédre pedig: a La Tasqueta 1800 bar sült articsókáinak hiánya tátogott, több pohár cava-val pezsdítve, öblögetve…
Vágás, téridő-ugrás! Valahol:
a Gyönyörvészeti Múzeumban, William Blake műveinek kapcsán: William Wordsworth, Georges Bataille és Emil Cioran elmélkedései találkoztak, mégpedig az Elhibázott Teremtés képtárának festménykönyv-falaiba ágyazva… Máshol pedig:
a katalán irodalmi nyelv használatának első fennmaradt emléke a Homilies d’ Organyà a 12. század végéről származik, szerkezetében még erős provanszál befolyást tükröz… – olvassa két utazó a Spanyolviasz nevű üzenőfalon…
A középkor két legnevesebb katalán nyelven alkotó művésze a mallorcai Ramon Llull (1232-1315?) író, filozófus: akitől az A szeretet filozófiájának fája-t fiatalon, beforduló örömökkel olvasta a leíró, miközben a Doctor Illuminatus után is óhajtozott, és Ausiàs March (15. századi) valenciai költő, akivel a jelenben ismerkedik…
Pere Calders i Rossinyol író, karikaturista rajzait Manu Negra bar-jában szemlélve egy költői kocsmaturista mit tehet: belemerül, alább-merül, mert itt lehet…
- - -
Gong! Vágás. Helyszín- és időváltás!
Vikrama-széna király, vállán a holttesttel, indult a sinsapá-fától. Mentében újra hallotta a halottat megszálló démon szavát: Király, elmondok egy szép mesét; hallgasd meg figyelemmel!
Uddzsajiní városában uralkodott valaha Dharma-dhvadzsa – Törvény-zászlajú – király. Három felesége volt, királyleány mind a három, s végtelenül szerette őket. Holdsarló, Csillagfény, Holdsugár – ez volt a három királyné neve, s karcsú testük szépségének nem volt mása a földön. A király szüntelen boldogságban enyelgett három hitvesével. Ellenség nem háborgatta, mert legyőzte minden ellenfelét.
Egyszer, a tavaszi ünnepségek idején, palotája kertjében mulatozott három szeretett feleségével a férfiak ura. A folyondárok ívbe hajoltak virágterhük súlya alatt, mintha a Szerelemisten íját utánoznák, amelyet a Tavasz sorba-fogózó méhek húrjával ajzott fel; a fák koronáján úgy búgott a kakukkhang, mintha a szívekben születő istenség gyönyörre szólító királyi parancsát hirdetné; a bor, amelyet a király és asszonyai ittak, úgy áradt szét testükben, mint a szerelem tápláléka, s a király mindegyre hölgyei után ivott a leheletüktől illatos, vörös ajkuk érintésétől csillogó italból.
Így mulatozott, mint Indra isten az égben, míg egyszerre csak Holdsarló királynénak – miközben játékosan ura fürtjeibe markolt – lecsúszott füléről egy ringó lótuszvirág, és ölébe esett. Ahogy combjára hullott, mély sebet ütött a finom testű királyné bőrén, aki egyetlen jajkiáltással elájult…
(A Hulladémon huszonöt meséje – szanszkrit tündérmesék, részletek.)
Mese-mese mátka! Nyájas olvasó: indulj a folytatás nyomába…
- - -
Jelenés (és a leíró mellkasán átható rés):
Hajnalban pneuma levedli ruháját.
Lebbenő ruach-ját lélek-szél (lehelet)
járja át, tépázza – a vizek fölött ellebeg –,
de jelenése visszahat: rúg, ráng, remeg,
és hártyáján nyomasztó szellem hatol át…
