Ugrás a tartalomra

Miatyánk

Azokért, akik hazavárták a szerelmüket,a férjüket,
a bátyjukat, az öccsüket, az apjukat, a nagyapjukat
a háborúból.
És azokért, akik apa, nagyapa, szerető,
férj és testvér nélkül maradtak.
Azokért, akik felkötötték magukat,
a mestergerendára.
És azokért, akik elmesélték fiaiknak, lányaiknak,
unokáiknak, amit a történelemkönyvekből
végleg kitöröltek.
Akik a hét vezérről, a honfoglalásról, a magyar királyokról,
az erdélyi fejedelmekről, a magyar városokról,
Kassáról, Zentáról, Szabadkáról,
Újvidékről, Beregszászról,
Rimaszombatról, Mátyás királyról,
kincses Kolozsvárról,
az aradi 13-ról és 56-ról beszéltek az iskolában.  
Értük, akik megtanították imádkozni a hitüktől eltiltott gyermekeiket.
Azokért, akik könyveket, lapokat csempésztek át a határon,
mert  hittek abban, hogy a gondolatoknak nem lehet országhatára.
A dédanyámért, aki magyarul tanított énekelni,
aki megmutatta, hogyan legyek önálló, és üssek vissza,
ha bántanak, ne alkudjak meg, és merjek szeretni,
még akkor is, ha a másik nép latinos, zengő hangon szólal meg,
melyet már sohasem fogok teljesen megtanulni.
A nagymamáért, aki székely ruhát varrt nekem,
és aki minden március 15-én
kiteszi a piros-fehér-zöld lobogót a ház falára.
Azokért, akik félrefordítják fejük,
mintha mi sem történt volna.
És Európáért, mely elnéz felettünk,
mikor a szívünk négy égtáj felé szakad.

 


Ledöntött határkő a trianoni határnál Aggtelek és Kecső között. (Forrás: Fortepan)
 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.