A gyűjteményes kötet Szent-Györgyi Albert C-vitaminjától Pavlics Ferenc holdjáró autójáig 50 zseniális találmányt és felfedezést mutat be. Az egész világon ismerik a gyógyítás, a repülés, a csillagászat, a közlekedés és az energiafelhasználás területén született magyar újításokat. Persze nem minden úgy történt, ahogy eddig gondoltuk; ámulva olvassuk a felfedezések néhol krimibe illően izgalmas, de mindig szigorú tényeken alapuló történetét. „Verancsics Faustus ejtőernyőjének repülő emberét (Homo volans) egy merev rúdhoz rögzített, négyszögletes vászonra erősített kötelek tartották. A feltaláló különösen fontosnak tartotta, hogy az ejtőernyő szerkezetének felületét az ember súlyának megfelelően méretezzék. Többek szerint 1617-ben, Velence egyik tornyáról leugorva Verancsics maga próbálta ki ejtőernyőjét... Nem tudjuk, hogy valójában mi valósult meg abból a majdnem félszáz technikai ötletből és tervből, amit a Machina novae-ban ismertetett, de kétségtelen, hogy nagyformátumú gondolkodó és műszaki alkotó volt.”

Corvina Kiadó, Budapest, 2023.

---

Részlet a kötetből

„A nagy vívmányok históriáját minduntalan homályos részletek zavarják meg. Rádöbbent, hogy minden jelentős felfedezésnek voltak előfutárai, sőt gyakran olyanok is, akik jóval a «tulajdonképpeni felfedezés« előtt már a lényegre is rátapintottak. A hasznosság oldaláról nézve nem is fontos a vívmány szerzőjének kilétét megállapítani akkor, ha a felfedezés gyümölcse már élvezhető.”[1]

Selye János

Előszó

A feltalálók alapjaiban változtatták meg találmányaikkal a világ gondolkodását, és ezzel fontos szereplőivé váltak a tudománytörténetnek.

Gyűjteményes kötetünk Szent-Györgyi Albert C-vitaminjától Pavlics Ferenc holdjáró autójáig 50 olyan zseniális találmányt és felfedezést mutat be, melyek hazánk szülötteihez kötődnek. Az egész világon ismerik ezeket a gyógyítás, a repülés, a csillagászat, a közlekedés és az energiafelhasználás területén született újításokat, melyek névadójuknak méltán szereztek hírnevet.

Tovább tágítva kutatásaink körét, az elkövetkezendő kötetekben más magyar találmányokkal és azok eredettörténetével is megismertetjük majd az olvasót. Sorra kerülnek többek között a számítástechnikával, a híradástechnikával, a nyomdaiparral, a fényképezéssel, a haditechnikával, a világítástechnikával és a malomiparral kapcsolatos műszaki újítások is.

Jelen gyűjteményünk ennek a sorozatnak az első darabja.

Sok felfedezés és ötlet nem jutott el a megvalósulásig, de hírük fennmaradt. Ami viszont realizálódott, gyakran heves vitákat váltott ki. Az igazán sikeres műszaki és tudományos találmányok elsőbbségének jogát, mint ahogy azt sokszor tapasztaltuk, több nemzet is magáénak vallja. Hosszú lenne felsorolni, hogy az emberiség történetében hány korszakalkotó találmány útját kísérték végig a pereskedések. Különösen akkor, ha többen, egymástól függetlenül alkották meg a találmányt. A tudományos felfedezések is eredményeztek elsőbbségről szóló vitákat. Gondoljunk csak  Isaac Newton vitájára Gottfried Wilhelm Leibniz-cel a differenciálszámítás feltalálására vonatkozóan, vagy Julius Robert von Mayer és James Prescott Joule elsőbbségért folytatott küzdelmére az energiamegmaradásának felismeréséért, de említhetnénk a „relativitás elsőbbségi vitát” is, mely három főszereplőt érint: Jules-Henri Poincaret, aki már egy évvel Einstein cikkének megjelenése előtt írt a „relativitás elvéről”, Hendrik Antoon Lorentzet, aki Einstein munkájának alapjait írta meg (Lorentz−Einstein elmélet), valamint Albert Einsteint, aki pedig a speciális relativitáselméletről szóló, mérföldkőnek számító cikkét 1905-ben jelentette meg az Annalen der Physikben.[2]

A C-vitamin felfedezése évekre elhúzódó komoly jogi és szakmai vitát váltott ki. Ki fedezte fel elsőként Szent-Györgyi Albert vagy a Pittsburghi Egyetem professzora, Charles Glen King biokémikus?[3] Dr. King a Science magazin 1932. április 1-jei számában[4] egyértelműen saját eredményének tulajdonította a C-vitamin felfedezését, melyet a citromléből izolált. Ugyanakkor a The New York Times 1932. április 5-i számában megjelent tudósítás is beszámolt a Pittsburghi Egyetem vegyészprofesszorának kutatási eredményéről.[5] Hogy végül mégis Szent-Györgyi Albert kapta meg érte a Nobel-díjat,[6] annak köszönhető, hogy amerikai kollégáját mindössze két héttel megelőzve, március 18-án ismertette a Budapesti Királyi Orvos Egyesület tudományos ülésén a C-vitamin és a hexuronsav azonosságát: „A J. L. Svirbelyvel[7] végzett vizsgálatok kimutatták, hogy ez a hexuronsav nem más, mint a vitamin C. E felfedezéssel tisztázódik a vitamin C chemiája és a szervezetben játszott szerepe.”[8]  A két tudóstól függetlenül Josef K. Tillmans német kémikusnak[9] is sikerült izolálnia a C-vitamint, melyet hexuronsavnak nevezett el. De ez már egy másik történet…

Vannak olyan találmányok, melyeket tévesen magyar eredetűnek tartanak. Jelen kötetünkben Asboth Oszkár esete példa erre. Régóta tartja magát az a legenda, hogy Asboth fedezte fel a helikoptert. Valójában egy 1947-ben megjelent orosz technikatörténeti munka nevezte őt először a helikopter egyedüli feltalálójának, és ez a tévhit azóta is tartja magát. Ideje, hogy ezeket a valótlanságokat végre tisztázzuk. Kötetünk valójában legendaoszlató.

Hogy ki volt vagy ki lehetett egy találmány értelmi szerzője, hosszas kutatást igényel. Több magyar és külföldi közgyűjteményben (levéltár, múzeum, kézirattár, magángyűjtemény, családi hagyatékok stb.) végeztünk kutatást, hogy eredeti dokumentumok segítségével rávilágítsunk a találmányok eredetére és keletkezésük körülményeire. Kutatásainkban segítségünkre voltak a hazai és külföldi szabadalmi hivataloknál bejelentett és oltalom alá került találmányok adatai.

Kötetünkben megmutatjuk azt is, hogy egy-egy kudarcba fulladt vagy sikeres vállalkozás mögött milyen emberi tényezők álltak. Mert ne feledjük, hogy a találmányok és felfedezések mögött emberi sorsok állnak! Az alkotásaikon keresztül bepillanthatunk az életükbe: mik motiválták őket, hogyan dolgozták fel a sikereiket, kik segítették vagy gátolták a kutatásaikban, mi adott erőt nekik, ha kudarcot vallottak?

Tisztában kell lennünk azzal, hogy a találmányok többsége nem egy ember nevéhez köthető, mivel mögötte egy egész kutató és tervező csapat működik. Példa erre az Egyesült Izzólámpa és Villamosság Rt.[10] kutatólaboratóriuma, ahol olyan nagyszerű kutató mérnökök dolgoztak, mint Bródy Imre, akinek a kriptonégőt, és Selényi Pál, akinek a fénymásoló ötletét köszönhetjük, de ott végezte világhírű Hold-radar kísérleteit Bay Zoltán is.

Ugyanilyen legendás volt a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár Részvénytársulat Elektrotechnikai osztálya is,[11] mely a villamosgépgyártás bölcsőjének tekinthető.[12] Gyors ütemű fejlődésében olyan kiváló felkészültségű mérnökök vettek részt, mint Déri Miksa, Bláthy Ottó Titusz, Zipernowsky Károly, Bánki Donát és Kandó Kálmán.

Szerepelnek olyan tudósok a kötetben, akinek a nevéhez több ismert találmány és szabadalom fűződik: Jedlik Ányos, Bláthy Ottó Titusz, Bánki Donát, Eötvös Loránd és Kármán Tódor neve ékes példa erre. Szerepel olyan feltaláló is, aki, bár külföldön látta meg a napvilágot, de országunkat gazdagította a hírnevével. A Svájcból Magyarországra települt Ganz Ábrahám munkásságára méltán lehetünk büszkék.

A magyar találmányok történetében gyakran előfordult, hogy egy-egy magyar újítás külföldön realizálódott. Ennek elsősorban az anyagi támogatás hiánya volt az oka, számos esetben pedig a politika hiúsította meg a találmányok megvalósítását, vagy a szabadalmi oltalom alá került műszaki újítások érvényesülését. Jánosi Marcell floppy lemeze, vagy Dulovits Jenő tükörreflexes fényképezőgépe a Rákosi-korszak korlátolt, vaskalapos politikájának esett áldozatául.

Nem véletlen, hogy a kötetben szereplő tudósok és feltalálók többsége külföldön érte el sikereit. A magasan kvalifikált, egzakt tudományok képviselőnek vallomásaiból az derül ki, hogy Amerikában és Nyugaton a gazdagabb, jobban támogatott tudományos műhelyek, magas színvonalon felszerelt laboratóriumok és egyetemi műhelyek nagyobb lehetőséget nyújtottak tudományos kísérleteikhez és eredmények eléréséhez. Elsősorban a természettudósok és a mérnökök örvendhettek az elismerésnek és ezzel együtt a befogadásnak, számukra nem is jelentett gondot az integrálódás. A matematikai gondolkodás, nyelv és szókincs, mely a természettudományok egyik alapmódszere és jellegzetessége, segítette a könnyebb beilleszkedést. Tudásuk nemzetközibb volt, mint bármely más tudósé.

Másrészről Európának ebben a szegletében gyakran működtek olyan politikai erők, melyek a magyar értelmiségiek ezreit üldözték el hazájukból. Így volt ez a múlt században is, amikor sokan kényszerültek vándorútra. Magyarország 20. századi történelme bőven szolgáltatott indokot erre. Voltak, akik politikai okokból, s voltak, akik a jobb élet reményében hagyták el az országot. Mindegy is, hogy ki milyen szándékkal vágott neki a nagyvilágnak, szeretné megőrizni emléküket ez a kötet.

Nehéz belegondolni abba, hogy hány és hány tehetséggel gazdagodhatott volna a magyar szellemi élet, ha világraszóló sikereiket nem idegenben, hanem itthon érik el. Talán másként és más irányba fejlődött volna az életünk. Néhányan közülük mégis itthon találtak végső nyugalomra, mint például Szilárd Leó és Hevesy György.

Kötetünk mind a kutatók, mind pedig a magyar művelődéstörténet iránt érdeklődő olvasók számára sok új és értékes információt tartalmaz, reméljük, hogy forrásgyűjteményünk az oktatásban is komoly segédanyagként használható fel.

A szerkesztés és szövegközlés szempontjai: a kötetben a szövegközlésnél elsősorban a történeti forrásközlés szabályait vettük alapul. Igyekeztük a korabeli nyelvi állapotot érzékeltetni, ezért meghagytuk azokat a régies alakokat, formai archaizmusokat, kiejtésbeli sajátosságokat, melyek a kor hangulatát és írójuk stílusát érzékeltetik.

A lábjegyzetek a fontosabb könyvészeti és bibliográfiai adatokon túl a fontosabb intézmények, pártok és egyesületek nevét is tartalmazzák.

Hosszabb lélegzetű vallomások, levelek, naplórészletek vagy vallomások esetében – helyhiány miatt – rövidített formában közöljük az egyes szövegeket. A szövegelhagyást, rövidítést minden esetben „…” jellel jeleztük.

*

Szentágothai János, az agy tudora

„… Abban, hogy én az anatómus szakmát választottam, és az idegrendszerrel foglalkoztam, erősen közrejátszott egy művészi látásmód. Ahogy egy őszi fát sem tudok úgy nézni, hogy a legmélyebb elragadtatás el ne fogjon, ugyanúgy éreztem ezt az idegsejtek gyönyörű elágazódásait látva. Vallom, hogy a legsematikusabb ábrázolásokba is kell, hogy szoruljon valamiféle művészi vonás, mint ahogy maga az oktatás is egy művészet; ezért is vagyok szomorú, hogy a professzori előadásokat annyira leértékelték. Visszatérve: a jó anatómiai ábrázolás titka, hogy részben hasonlítson a valódihoz, ugyanakkor az elvet is kellő egyszerűsítéssel adja vissza, nos, kérem szépen, mindezt elérni valóságos művészet… Érdekes probléma: az emberi test ábrázolása a történelem folyamán. Már az első emberi ábrázolásokban jelen van a természetesnek a megjelenítése és valami szimbolikusnak az érzékeltetése. A legkorábbi barlangrajzoknál az, ami emberre vonatkozik, jórészt szimbolikus – szexuális, mágikus vonatkozásokban –, az állatokat azonban elképesztő természetességgel ábrázolták. Tehát a képzőművészet legkezdetibb fokán megtalálható ez a két elem: az eredeti dolgokat bemutató volta és a mögötte rejlő jelentőség… Nekem valahogy mindig az az érzésem: a művészek képesek voltak előrejelezni a történéseket. Most hirtelen Radnóti költészete jut eszembe. Épp ezért szomorú vagyok, hogy a mai világban erre oly kevéssé figyelünk oda. Ugyanakkor azt is hiszem, hogy a művészet és a tudomány az emberi elme két teljesen párhuzamosan futó vágánya, és ezek a párhuzamosságok sokkal mélyebbek és eredetibbek, mint azt a felszínről látjuk.

Bárhol megbolygatjuk a világot, a legcsodálatosabb harmóniát találjuk. Jó lenne, ha a létnek, az életnek egy felsőbbrendű harmóniáját egy művészetet értő kutató vagy a tudomány modern eredményeit értő vagy legalábbis valamennyire sejtő művész magában egyesíteni tudná… De hogy a mai, nagyon specializált tudományban mennyire lehet ezt az ideált megközelíteni, az már nagyon kérdéses. Boldognak érzem magam, ha legalább egyes pontokon megsejtek valamit a művészet és a tudomány alaptörekvéseinek az egységéből.”

Közölve: Méhes Károly: A művészet és a tudomány párhuzamosan futnak. Beszélgetés Szentágothai János professzorral. Új Dunántúli Napló, 1992. május 9., 9. old

*

Fonó Albert sugárhajtású repülőgépe

„Az alkalmasság

Ezen gondolkoztam egy, a mérnöki pályán eltöltött életem végén. A gyermek kíváncsisága, mindent megérteni akarásából fejlődő tudásvágya a megfelelő tanítás folyamán az ismeretek gyarapodásával mindinkább csak növekedik. Az általános ismeretek elsajátítása után a jó szakmai tanítás eredménye önbizalom. A tanuló – bár tudásvágya megmarad – egy idő múlva úgy érzi, hogy amit tanult, az őt képessé teszi minden, szakmájába vágó feladat megoldására, túlbecsüli tudását. De a gyakorlat, amely szaporítja a tapasztatokat, mindinkább rámutat tudásának korlátozott voltára. Nagyon kevesen tudják azonban elérni azt, hogy saját tudásuk határait élesen meg tudják szabni. A gyengébben képzettek általában bátrabban fognak feladataik megoldásához, és több hibát követnek el, mintha tisztában volnának avval, hogy mit nem tudnak. Evvel szemben az önkritika, amely óvatosságra int, gyakran megijeszti a sokat tanult lelkiismeretes szakembereket, és nagy körültekintéssel fognak feladataikhoz. A mérnöki gyakorlatban legtöbbször nemcsak jól, hanem gyorsan, egy adott időpontig kell megtalálni a helyes megoldást. A kutató tudósnak módjában van határidőkkel nem törődve addig követni egy témát, amíg azt szerinte megnyugtatóan megoldotta. Ezeknek a lehetőségeknek és következményeknek kell befolyásolniok a munkakör megválasztását. Jól képzett és kellő önkritikával rendelkező emberek közül mérnöki pályára olyanoknak kellene menniök, akik gyorsan átlátják a feladatot, és a gyakorlatban elfogadható megközelítéssel megtalálják a legjobb megoldást. Aki nem tud megnyugodni ilyen megoldásokban, aki nem elég gyorsan látja a feladat megoldását, az inkább kutatómunkára alkalmas.”

Közölve: Terplán Zénó: Fonó Albert. Budapest, 1991. Akadémiai Kiadó, 172–174.

*

Selye János, a stresszkutatás atyja

„Az egészség és a boldogság titka nagyrészt abban áll, hogy sikerrel kell idomulni e planéta örökké változó életfeltételeihez; aki az alkalmazkodás mesterségét nem sajátítja el kellően, betegséggel és boldogtalansággal rója le a büntetéspénzt. Földi világunk kialakulásának roppant kalandregényét azok a századok őrzik, melyekben a lét kezdeti formáiból megteremtődött a finom bonyolultságú emberi test. Ez a felismerés alapvetően meghatározta gondolkozásunkat, és tudatunkba véste, hogy nem változtathatunk e folyamat menetén. Vagyunk, amilyenek vagyunk; és akár tetszik nekünk a kész mű, akár nem, nincs hatalmunkban változtatni saját, örökbe kapott szerkezetünkön. De van egy másik fajta fejlődés is. Ez bennünk zajlik le, végigkísérve életünket a bölcsőtől a koporsóig: a mindennapi élet különféle stresshez és feszültségéhez való állandó alkalmazkodás. A testi és lelki hatások folytonos játékában az ember a fejlődés e második fajtáját befolyásolhatja, különösen, ha ismeri törvényszerűségeit, és van elég akaratereje, hogy engedelmeskedni tudjon az uralkodó értelemnek. Lényegében a stress az élettel járó elhasználódási folyamatok egysége...”

Csak mostanában kezdjük például észrevenni, hogy számos köznapi betegség sokkal inkább a stresshez való adaptáció hibája miatt jön létre, mint baktériumok, mérgek vagy egyéb külső tényezők közvetlen hatására. Ebből az is következik, hogy sokféle idegrendszeri és lelki zavar, magas vérnyomás, gyomor- és nyombélfekély, a reumatikus, túlérzékenységi, szív-vér- edényrendszeri és vesebetegségek egész sora elsősorban adaptációs betegség. Ebben a vonatkozásban a stress kétségtelenül mindnyájunk fontos, személyi problémájává válik…”

Közölve: Selye János: Életünk és a stress. Hatodik kiadás. Fordította: Both Miklós, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1973, 10–11.

---

A kötet tartalomjegyzéke

Előszó

Akik gyógyítottak…
Semmelweis Ignác, az anyák megmentője
Richter Gedeon lázcsillapítója
Schick Béla diftéria-tesztje
id. Korányi Frigyes tüdővész elleni küzdelme
Bárány Róbert, az emberi fül kutatója
Selye János, a stresszkutatás atyja
Békésy György, az akusztika tudósa
Detre László, az antigének felfedezője
Szent-Györgyi Albert C-vitaminja
Szentágothai János, az agy tudora
Jedlik Ányos szódavize
Saxlehner András keserűvize
Brázay Kálmán sósborszesz

Akik legyőzték a távolságot az égben…
Verancsics Faustus repülő embere
Schwarz Dávid kormányozható léghajója
Martin Lajos lebegő kereke
Némethy Emil sárkányrepülője
Kármán Tódor helyben lebegő gépe … 
… és rakétája…
Fonó Albert sugárhajtású repülőgépe
Adorján János Libelle repülőgépe
Asboth Oszkár helikoptere
És akik a földön…
Ganz Ábrahám kéregöntésű vonatkereke
Bánki Donát–Csonka János porlasztója
Kandó Kálmán fázisváltós villamos mozdonya
Galamb József Ford T-modellje
Járay Pál áramvonalas autója
Jendrassik György dízelmotorja

Akik a világűrt uralták…
Hell Miksa csillagai
Zách János Ferenc tudományos folyóiratai
Bolyai János űrhajózásban alkalmazott térgeometriája
Fényi Gyula, a napkitörések kutatója
Gothard Jenő, a csillagászati fényképezés úttörője
Konkoly Thege Miklós üstökösei
Bay Zoltán radarcsillagászata
Pavlics Ferenc holdjáró autója
Szebehely Győző, az égi mechanika tudója
Izsák Imre szabálytalan földgömbje

És akik a föld alatti világot…
Thurzó János vízemelőgépe
Hell József Károly bányagépei
Eötvös Loránd torziós ingája
Csanda Ferenc földbe látó készüléke

Akik megszelídítették számunkra az energiát…
Jedlik Ányos dinamója
Bánki Donát vízturbinája, a változó vizek erőgépe
Bláthy Ottó Titusz indukciós fogyasztásmérője
Hevesy György izotópos nyomjelzése
Szilárd Leó, a nukleáris energia megszelídítője
Telkes Mária napenergiával működő fűtőrendszere
Wigner Jenő, a világ első nukleáris mérnöke
Teller Ede biztonságos atomrektorai
Oláh György alternatív energiaforrása

---

Jegyzetek

[1] Selye János: Életünk és a stress. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1969, 21. o.

[2] Zur Elektrodynamic bewegter Körper; von A. Einstein. Annalen der Physik. Volume 322, Issue 10, 1905, 891- 921. p. (ford. „Mozgó testek elektrodinamikája”).

[3] Charles Glen King (1896. október 22 – 988. január 23.) amerikai biokémikus, aki Szent-Györgyi Alberttel egy időben izolálta a C-vitamint. A C-vitamin előállítására vonatkozó kérelmet Charles G King és William A Waugh 1933. szeptember 18-án nyújtotta be az amerikai szabadalmi hivatalhoz. A hivatal végül 1941. március 4-én fogadta el (szabadalom lajstromszáma: US2233417A). A King személyes iratai és a kutatásaival kapcsolatos dokumentumok elérhetőek a National Library  of Medicine – Digital Collections oldalán: https://collections.nlm.nih.gov/catalog/nlm:nlmuid-9803036-root

[4] C. G. King, W. A. Waugh: The chemical nature of vitamin C. Science, 1932. április 1. 75. évfolyam, 1944. szám, 357-358. p. Továbbá: C. G. King, W. A. Waugh: The Vitamin C Activity of Hexuronic Acid from Suprarenal Glands. Science, 1932. december 30. 76. évfolyam, 1983. szám, 630. p. Szent-Györgyi és J. L. Svirbely megdöbbenve küldte el később saját jelentését a Nature-nek, megkérdőjelezve King elsőbbségét a felfedezésben.

[5] Charles Glen King isolates Vitamin C for the 1st time... („Pittsburgh Professor Isolates Vitamin C; Concentrates Substance From Lemon Juice”). The New York Times, 1932. április 5, 23. p.

[6] 1937-ben Norman Haworth kémiai Nobel-díjat kapott az aszkorbinsav szerkezetének meghatározásáért (megosztva Paul Karrerrel, aki a vitaminokat kutatta).

[7] Joseph Louis Svirbely kezdetben C. G. Kinggel dolgozott a Pittsburghi Egyetemen, és megpróbálta izolálni a C-vitamint, H. L. Sipple, O. Bessie, F. L. Smith és W. A. Waugh végzős hallgatókkal együtt. „1929 és 1931 között C-vitamin-koncentrátumokat tudtak készíteni citromléből, és tanulmányozták a C-vitamin-frakciók tulajdonságait.” Dr. Svirbely végül 1931 őszén Magyarországra ment, ahol részt vett Szent-Györgyi Albert kutatásaiban.

[8] A Budapesti Kir. Orvosegyesület március 18-i ülése. Lelőhely: MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, Budapesti Királyi Orvosegyesület, 1837–1948. 1932. évi iratok, 6. Tudományos ülések jegyzőkönyvei. Online forrás: Budapesti-Királyi-Orvosegyesület-1.pdf. Megjelenés: Budapesti Királyi orvosi Egyesület március 18-i ülése. Előadások: 2. Szent-Györgyi A.: Újabb vizsgálatok a mellékvese működéséről. Orvosi Hetilap, 1932. március 26. 76. évfolyam, 12. szám, 259. p. Lásd még: Hannus István: A C-vitamin szegedi analízise. In: Szent-Györgyi Albert szellemi öröksége. Szegedi Egyetem Tudástár 1. Szerkesztette Újszászi Ilona. Szeged, Szegedi Egyetemi Kiadó, 2014. 60-61. p.

[9] Josef K. Tillmans (Ramsdorf, 1876. július 4. [ma: Velen], Vesztfália; 1935. február 2. Buchschlag (Frankfurt/Main mellett) német élelmiszerkémikus.

[10] HU-MNL-OL-Z (599–609). [A Műszaki osztály az üzemigazgatóság, az Izzólámpagyár egyes gyári osztályok, részlegek iratait, szabadalmi és licenc iratokat, továbbá Bay Zoltán igazgató iratait foglalja magában.]

[11] HU-MNL-OL-Z 429-E. Az Elektrotechnikai osztály működése, villanyvilágítás bemutatása, kiállítások.

[12] A Ganz-féle Villamossági Rt. elektronikai műhelyből lett 1906-ban a Villamossági osztály.