Ugrás a tartalomra

Húsvét utáni séta

                        imavers Mezey Katalin soraira

Dobozba zárjuk az ünnepeket, 
a feltámadt Krisztust 
a nagypénteki gyónással, 
a vasárnapi nagymisével együtt 
polcra tesszük,
mint valami családi albumot.
A konyhaszagú hétköznapok
ledarálják rólunk a húst,
újra éket ver 
ember s ember közé
a rejtőzködő hübrisz.
Hamis aranypénz odafenn a Hold
a csillagok ezüst-fénygomolyagok.

Imádság fonala tartja
ég és föld között a várost
,
a felhőkből istenarcú 
magány nyújtja ki karját,
ölébe vesz, 
ringat a kegyelem.

Ablakon túl elvérzik egy hegy, 
fehér bordái közt vörös tölgylomb zuhog
.
A tavasz mintha őszbe váltott volna,
zizeg a színes avar a talpam alatt,
figyelem, a fák mit beszélnek,
lombnyelven tanul az emlékezet,
titkokat fúj szanaszét a szél,
fürjimás ez a napnyugta,
szarvasagancsba akad a csönd. 

Madár vagyok, lomb közül néző,
pacsirta szívű megbocsátás,
add uram, hogy mindig 
így maradjon,
borsmenta illatú álom
nőjön minden gondolatból,
kerüljön el a harag hőségfeketéje,
versem mélyről szóljon,
legyek az, ki befele énekel,
esőfelhőt hívjak,
zöldbegyű hullámot,
áldó szavakat,
sebeket befedőt.


 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.