Tina

Szia. Éppen úgy nézel ki, mint a fotón. Csak magasabbnak képzeltek. Hogy szólítsalak? Gergőnek? Én Tina vagyok. Nem, köszönöm, csak üdítőt kérek. Gyűlölöm az alkoholt. Semmi gond, én érkeztem korábban. Te viszont lemaradtál egy balhéról. Látod azt a lányt ott a sarokban? A pasija kiment valahova, és ő pár percig egyedül maradt. Odament hozzá egy másik srác. Egyszer csak azt veszem észre, hogy az első fiú is ott áll az asztaluknál, és a két pofa farkasszemet néz egymással. Aztán a kidobóember kivitte őket. Mind a hármat. Csak a lány jött vissza. Ne mondd azt, hogy gyarlóság! Ez kőkemény agresszió! Nem, én valóban nem vagyok elnéző. Nagyobb dolgokban sem, persze, hogy nem. Jó, mondok egy példát. Az apám állandóan részegen bőgött, és sajnáltatta magát. Mi tartottuk el anyámmal. És nem bocsátottam meg neki. Most? Nincs vele semmi. Meghalt nyolc éve.

Nézd, megy el a lány is, rázza a fenekét. Nem bírom az ilyet. Vannak csajok, akik, ha meglátnak egy srácot, teljesen átalakulnak. Más hangon beszélnek, másképp hangsúlyoznak, és riszálják magukat. Ráadásul észre sem veszik, mit művelnek. Primitív véglények! Ne gúnyolódj, én tényleg okos vagyok. Iskolakezdés után egy hónappal áttettek a második osztályba. Az egyetemen pedig még többet ugrottam. Húsz éves koromra elvégeztem a programozó matematikus szakot.

Nem igaz. Nem azért nézem le az embereket, mert butábbak nálam. Hanem, mert nem figyelnek. Egyfolytában magukról beszélnek, de az már nem érdekli őket, mit mond a másik. Pedig, ha csak egy picit is odafigyelsz, már tudod, hogy mit gondolnak rólad. Bebizonyítsam? Te most kivársz. Nem igazán tetszem neked, mert kicsi és kövér vagyok, igazi gombóc. Meg nagypofájú. De elég furának találsz ahhoz, hogy kíváncsi legyél rám. Ezért vagy még mindig itt. Figyeled, mi sül ki ebből az egészből. Talált? Naugye. Figyelmeztetlek, hogy nehéz eset vagyok. A pasik általában megsemmisülnek a dumámtól. Persze, hogy én tehetek róla. És? Játsszam meg magam? Utálom azt a sok gennyládát. Dehogy mindegyiket! Csak azt, amelyik rászolgál. Azaz a többséget.

Mi ez? Pszichoanalízis? Hát, ha ennyire érdekel, mesélhetek az anyámról is. Neki állandóan szüksége van valakire, aki dönt helyette. Amíg apám élt, ő mondta meg a tutkót. Nem számított az sem, ha részegen zagyvált összevissza, az anyám akkor is teljesítette a parancsait. 17 éves voltam, amikor az a piás idegroncs feldobta a talpát, és anyám azonnal rám fonódott. Pedig nem gyagya. Csak lusta gondolkozni. Kényelmesebb neki, ha én irányítom. Ráadásul pasizik, és ebben is tőlem kér tanácsot. Pedig már elmúlt ötven! Tisztára dinka. Hát, tessék. A családom!

 

Erzsébet

Jókor hívlak? Igen, már megint aggódom… Most éppen Gergőért. Miért ne mondhatnám el neked? A nővérem vagy. Én is mindig meghallgatlak. Rövid leszek.

Szóval Gergő. Látszólag nincs vele semmi baj, jól vizsgázik, szeretik. De valahogy… túl szelíd. Nem elég kemény, nem elég férfias. Miféle időtöltés az, hogy valaki kutyákat ment? Ráadásul huszonkét éves, és még nem volt barátnője. Néha már arra gondolok, hogy… tudod. Szó sincs róla, semmi bajom velük. Egy kicsit talán viszolygok tőlük, de sokkal inkább sajnálom őket. Ezért nem szeretném, ha Gergő… Nagyon nehéz élete lenne. Persze, hogy megbocsátanám neki. A fiam, nem? De mások nem bocsátanák meg. Budapest, hogy oda ne rohanjak! Azt hiszed, itt mások az emberek? Ne légy naiv!

És azt hiszem, Gergő még nem tett le a színészi terveiről sem. Nem beszél róla, de látom, hogy színházról szóló könyveket olvas. A színészek között is sok a homokos. Amelyik meg normális, úgy értem, nemileg normális, az állandóan válik. És isznak! A Bubik azért halt meg, mert részegen vezetett. A Selmeczy Roland is. Dehogynem, ő is részeg volt! De ha meg nem, akkor meg túl fáradtan ült a volán mögé, és az se normális. Nem akarom, hogy a gyerekemnek ilyen élete legyen. Gergőnek be kell fejeznie az orvosi egyetemet. Nemsokára végez. Nem hagyhatja abba. Kapott egy esélyt az élettől, és ki tudja, mi lenne vele, ha… Én csak azt szeretném, hogy ne legyen kiszolgáltatott. Ha nincs pénzed, kiszolgáltatott vagy. Boldog? Akkor vagy boldog, ha szabad vagy. Ha nem függsz senkitől. Anyagilag, persze hogy anyagilag. És Gergő nemcsak kívülről Feri, teljesen az apja természete. Amióta Feri elment börtönorvosnak, egyfolytában attól félek, hogy Gergő is elkövet valami hasonló ostobaságot. Én is tudom, hogy Ferinek infarktusa volt! De meggyógyult! Nem értem, miért könnyebb börtöntöltelékekkel foglalkozni, mint… Csak pár évet kellett volna kibírnia, és most jó pénzért árulhatná a praxisát. Dehogy szólok neki! Egyébként sem hallgatna rám. De a többi orvos nem nyolcadik kerületi panelban lakik a családjával. Hiába teszek meg mindent, hogy fogjam a pénzt. Tudod, hogy legutóbb én festettem ki a lakást, meg én kárpitoztam át a székeket. Mégsem jutunk ötről a hatra… Remélem, Gergőnek már könnyebb lesz.

 

Tina

Mert anyád utál engem. Betipeg abban az elegáns, széles karimájú fehér kalapjában, és a méretre szabott kosztümjében… Ötven felett egy nő ne úgy nézzen ki, mint egy divatlap-reklám. Túl jólöltözött, túl jól sminkelt. És rá van írva, hogy ő egy távolságtartó, kimért úrinő, aki a Zserbóban nőtt fel. Dehogy, ha vasutas volt az apja, akkor nem parasztlány. Akkor sem, ha vidéken nőtt fel. Nélkülöztek? Akkor mi a francnak viselkedik velem ilyen fensőbbségesen? Belibeg, mint akit skatulyából húztak ki, végigmér, aztán leereszkedően megdicsér, hogy csinos vagyok. Nem, egyáltalán nem jó szándékú kedvességgel, hanem leereszkedően! Látnod kellett volna közben az arcát. Mint, aki citromba harapott. Nem igaz, nem pimaszkodtam vele, csak megmondtam, hogy a csinosságom látszat, mert mindig azt veszem fel, ami ápol és eltakar. Leírtam neki, hogyan nézek ki meztelenül. A két mellem nem egyforma, a hasam kötényszerűen lóg lefelé… Én csak őszinte voltam! Nem vagyok hajlandó cenzúrázni a szavaimat! Hát persze, hogy polgárpukkasztásból! Az anyád annyira polgár! Hiába falusi. Falusi polgár. Nem, mindezt valószínűleg lenyeltem volna, ha nem érezteti velem, hogy nem vagyok elég jó neked. Te érzed magad kínosan? Akkor én mit szóljak? Én a saját anyámat se bírom, pedig ő a tiedhez képest angyal… És a szüleid máskor sem beszélnek egymással. 

    

Erzsébet

Ugyan, minek kellene örülnöm? Nem ilyen lányt kívántam neki! Képzelj el egy kis, kövér dugót. Tinának kell szólítanom, mintha topmodell lenne. Állítólag nagyon okos, de én nem látom rajta. És akkora szája van, mint a bécsi kapu. Ha hallottad volna, miket mondott nekem! Most nincs kedvem elismételni. Gusztustalan volt, na!

Amikor reggel elmentek, benéztem a kisszobába, és észrevettem, hogy valaki felhúzott még egy garnitúra ágyneműt a Gergőé mellé. És nem illett össze a paplanhuzat meg a párnahuzat. Gergő nem így ágyazott volna… Igenis fontos! Az a lány belenyúlt a szekrénybe, és nem volt képes kivenni egy olyan párnahuzatot, amelyik a paplanhoz tartozik. Pedig igazán jól látható helyen vannak a huzatok! Lehet, de abból, hogy szépen végzel-e el egy munkát, sok mindenre lehet következtetni. Annakidején nálunk minden ízléses volt, emlékszel? Édesanya nem sajnálta a fáradságot. Úgy sajnáltam szegényt, amikor mindent el kellett adogatnia. Engem meg csúfoltak a lányok, hogy topis vagyok. Azért nem mondtam el neked, mert akkor már nem laktál otthon. Édesanyát meg nem akartam szomorítani. De Édesapára haragudtam, amiért meghalt… Egyébként a gimnáziumban még nagyobb rongyrázás folyt, de addigra már jobban álltunk, nem kellett szégyenkeznem. Persze, hogy tudom. A Csömör odavette Édesanyát a téesz-irodára. Végre abbahagyhatta a takarítást. Emlékszel, mindig mondogatta, hogy inkább bejárónő lesz, mint paraszt. Nyilván jobban keresett titkárnőként, mint takarítással. Talán ma már ez nem így van, de akkor egymás után vásárolta nekem a jobbnál-jobb cuccokat, és otthon megint megjelentek a szép holmik. Honnan tudnám, hogy mennyit költött rám? Sose kérdeztem. Ez nem igaz! Nem hiszem el. Úgy érted, hogy neked bevallotta? Miattam? Ha tudtam volna, hogy ez az ára a ruháknak… Szegény Édesanya! Az a ronda, kövér, öreg Csömör! Fuj! Miért nem mondtad eddig? Jobb lett volna, ha most is hallgatsz. Életem végéig bűntudatom lesz.

 

Tina

Fantasztikus voltál! Totál beléd zúgtam... Dehogynem, szerettelek eddig is, de ez most valami más. Amióta láttalak a színpadon… Ne, még ne menjünk, előbb vissza kell találnom a valóságba. Üljünk le egy kicsit. Nézd, tiszta libabőr vagyok! Meséltem, hogy a nagynéném súgó volt a kaposvári színházban? Láttam ott az összes darabot. A kaposváriak kikiáltottak zseninek, mert csalhatatlanul megmondtam, melyik színész játszik jól. Pedig nem voltam zseni, csak gyerek voltam, és a gyerekek megérzik a hamisságot. Érdekes, hogy ez a képességem megmaradt. Te például borzasztóan tehetséges vagy. Ebben sohasem tévedek. Jó ez az amatőr színjátszó kör, de neked már kevés. Miért nem tanulsz inkább színészetet? Hagyd a fenébe az orvosit! Miért nem? Fogadjunk, hogy az anyád miatt. Pedig neked ezzel kell foglalkoznod. Muszáj. Kötelességed. Nem teheted meg magaddal, hogy… És a közönségnek is tartozol vele. Van egyáltalán fogalmad róla, mekkora színész vagy? Én bőgtem a nézőtéren. Tudod, mikor bőgtem utoljára? Amikor meghalt az a hülye apám.

Drága Anya,

Talán csodálkozol, hogy miért nem emailben lépek veled kapcsolatba. Azért küldöm postán ezt a levelet, mert egyelőre nem szeretném, ha írnál nekem. Megszüntettem az internetes postafiókomat is.

Mire megkapod a levelet, én már Bécsben leszek. Ott is járhatok egyetemre, – ezt még itthonról megtudakoltam, sőt, el is intéztem. Pesten egy kezdő értelmiségi éhen hal, még akkor is, ha tehetséges. És Te tehetségesnek tartasz engem, ugye?

A címemet nem írom meg, egyrészt, mert még nincs címem, másrészt, mert nem szeretném, ha megpróbálnál rábeszélni, hogy jöjjek haza. Addig nem lépek kapcsolatba senkivel – még veled sem –, amíg nem leszek sikeres. Most minden energiámat erre fordítom. Tudom, hogy jó lesz itt nekem.

Biztos vagyok benne, hogy minden úgy végződik, ahogy elterveztem. Akkor majd jelentkezem, és osztozunk a sikerben. Nem kell sokáig várnod!

Sokszor csókollak, és Apát is üdvözlöm.

A Te Gergőd

 

Tinka, kicsim,

Talán csodálkozol, hogy miért nem emailben lépek veled kapcsolatba. Azért küldöm postán ezt a levelet, mert egyelőre nem szeretném, ha írnál nekem. Megszüntettem az internetes postafiókomat is.

Mire megkapod a levelet, én már Bécsben leszek. Ott is járhatok egyetemre – ezt még itthonról megtudakoltam, sőt, el is intéztem. Pesten egy kezdő értelmiségi éhen hal, még akkor is, ha tehetséges. És Te tehetségesnek tartasz engem, ugye?

A címemet nem írom meg, egyrészt, mert még nincs címem, másrészt, mert nem szeretném, ha megpróbálnál rábeszélni, hogy jöjjek haza. Addig nem lépek kapcsolatba senkivel – még veled sem –, amíg nem leszek sikeres. Most minden energiámat erre fordítom. Tudom, hogy jó lesz itt nekem.

Biztos vagyok benne, hogy minden úgy végződik, ahogy elterveztem. Akkor majd jelentkezem, és osztozunk a sikerben. Nem kell sokáig várnod!

A Te Gergőd

 

Tina és Erzsébet

– Tina! Hát te hogy kerülsz ide?

– Én… Ma van Gergő születésnapja.

– Tudom. Én is ezért vagyok itt.

– Milyen szép itt… Ellátni egészen Tihanyig.

– Ez volt Gergő kedvenc helye.

– Annyit gondolok rá... Nem kellett volna kimennie.

– Nem bizony. Itthon nem engedtem volna alkohol közelébe.

– Én sem. Gyűlölöm az alkoholt.

– Tudom, Gergő mesélt az édesapádról… Hogy tudtad meg, mi történt?

– Gergő szobatársa hívott fel.

– Engem is felhívott. Akkor derült ki, hogy Gergő végig Münchenben volt. Én meg hónapokig nyomoztam utána Bécsen.

– Én is ott kerestem.

– Állítólag Gergő azért dolgozott abban a kocsmában, mert másképp nem tudta volna fizetni az egyetemet.

– Hát ez az, amit nem értek. Tudta, hogy jól keresek, mégsem szólt.

– Mindig is csökönyös volt, szegény. Ment a saját feje után. Alkoholmérgezés… Még mindig nem tudom elhinni. Nálunk senki sem ivott.

– Drogot is találtak a vérében.

– Baleset volt. Valaki megkínálta…

– Hát persze. Nem lehetett öngyilkos.

– Öngyilkos? Kizárt dolog… Mesélj inkább magadról! Mi van veled?

– Most Amerikában élek. A Szilícium-völgyben dolgozom.

– Gergő többször dicsekedett vele, milyen okos vagy. Nem mentél férjhez?

– Nem. Mondhatnám persze, hogy Gergő miatt, de ez csak félig igaz. Nem könnyű velem… És hogy van a férjed?

– Meghalt. Még tavaly télen.

– Ó, sajnálom.

– Hát igen. Én is egyedül vagyok. Meglátogathatnál néha, amikor itthon vagy.

– Persze, szívesen.

– Kisebb lakásba költöztem. Mondom az új címemet.

– Már írom is.

– Milyen helyes kis ridikülöd van.

– Köszönöm. Itthon vásároltam, tavaly nyáron. Ha megmondanám az árát, el sem hinnéd.

– És hol vetted?