oltárok a ködben
innen én megyek tovább
gyökönt a megkövült idő
arcán krumplibogarak
emberszaga van az égnek
oszlopok süllyednek megint
gyárak peremvidékek
köd hasít
puha hús a testem
megkopott bádogkrisztus
fakereszten
szívem begombolom –
álmomban lepke volt az isten
