Vattaingben a hegyek

a szövedékek sűrű szitáján át
felcsillannak a tél tükrei
fókaháton remeg az inga pillanat
tüzek gyúlnak
mégis befagy a láthatár kazánja
jéghegyeket mozgat az égi bánat
a szeretet háza körül
az erőtlen szél havat seper
a tél irdatlan verem
mint lejárt rugós óra
képzeletem némán hever
vattaingben illatoznak a hegyek