Ugrás a tartalomra

Jelige: Százharmincegy – Ment-e a könyvek által a világ elébb?

Csak egyszerűen nagyon elfáradtam s kellett valami, ami segít levezetni az összegyűlt feszültséget. A második opció az alkohol, ugye... De ahhoz most nem volt kedvem.

Hosszú, nehéz napom volt, úgy gondoltam, beugrom a közeli antikváriumba s estére beszerzek valami jó kis olvasnivalót. Lehetőleg ponyvát. Pihenésképp, a banki szerződés paragrafusainak többórás böngészése után.

Zárás előtt pár perccel érkeztem. Gyorsan léptem a polchoz, s a már rég kinézett könyveket kezdtem forgatni. Mert hát vannak ilyen „majd megveszem következőkor” könyvek az életemben… Amik pont ilyen alkalmakra várnak.

Gyakran benézek ide, mert olcsón lehet jó minőségű olvasmányokhoz jutni. Külön élmény az is, ahogy a tulaj a még fel nem cetlizett könyveket helyben árazza be. És persze értékeli a visszatérő vásárlókat: a hűségért jár a kedvezmény.

A hangos lihegéssel besündörgő puli már nem lepett meg s egy ideje már azon sem gondolkoztam, hogy hogy is van az, hogy állatok vannak egy boltban? Itt valahogy természetesnek tűnt ez is. Látszólag én sem zavartam őt, mert szép lassan odaőgyelgett az antikvárium szimpatikus tulajdonosnőjéhez.

Végül két krimi mellett döntöttem. Miközben az eladópulthoz közelítettem, még kiszúrtam egy jó állapotban lévő Anna Kareninát, úgyhogy ezt is hozzácsaptam a többi könyvhöz. Valamikor angolul olvastam s gondoltam, nem árt, ha újraolvasom az anyanyelvemen. Hogy értsek is belőle valamit…

Persze, jött a mosoly s a tulaj gyorsan beütötte a könyvek árát a kasszagépbe. Már készültem eltenni a könyveket a táskámba, mikor megállított s elővett egy köteg műanyag zacskót. Hiába mondtam, hogy van, miben elvinni a könyveket, ragaszkodott hozzá, hogy ő márpedig ezeket becsomagolja. Hát vártam (bár nem marketing szakon végeztem a közgázt, tudom, milyen fontos a reklám egy vállalkozás életében).

Pár másodperc után végül kiléptem az üzletből. Kint már szürkülödött, felgyúltak az utcai lámpák. A legközelebbihez léptem, hogy még egyszer megcsodáljam a „zsákmányt”. Már húztam volna ki a zacskóból a könyveket, mikor megakadt a szemem a feliratán: KUTYAÜRÜLÉK. A helyi köztisztasági vállalat kutyatulajdonosoknak osztogatott zacskójába csomagolták a könyveket… Amibe, elméletileg, más jár...

Először talán a csillagok kacagtak fel, majd az én arcomon is széles mosoly jelent meg. Vidám léptekkel indultam hazafelé. Már nem éreztem semmilyen fáradtságot.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.