A gyönyör domborműve

„… testek és gyönyör ökonómiája az, ami kijelöli a szubjektum helyét,

létrehozza identitását. […] a szexualitás az én születésének a helye.”

(Kalmár György: „A női test igazsága”)*

Válogatott szövegkorpusz esetében mindig zavarban van a kritikus: mennyit merít vajon a szerző korábbi köteteiből, hogyan rendezi el az anyagot „új”, válogatott könyvében. Mert tény: a másodlagosan beválogatott versek más szövegkörnyezetbe kerülve új jelentéstöbblettel bírnak, mint eredeti lelőhelyük esetében. Az új versek általuk nyernek viszonyítási pontot az adott kötetstruktúrában, amelyről a Kifordított ég esetében elmondható, hogy nem tagolódik ciklusokra, ezáltal akár egy lineáris olvasatot is felkínál az olvasónak.

Varga Melinda kötetének alcímében a „szerelmes” jelző tematikusságában is kijelöli számunkra az olvasásmódot: leszűkíti a témavariánsokat a szerelem, erotika tárgykörére, ezáltal egyfajta „close reading”-re, „szoros olvasás”-ra készteti a befogadót, ami persze nem baj, csak az olvasói szabadság csorbul egy kicsit, ugyanakkor mankót is ad nekünk, amire támaszkodhatunk, jelzőcölöpöt, hogy el ne tévelyedjünk a versolvasáskor.

Varga Melinda előző két kötetéből, a Sem a férfiban, sem a tájban (2017) és A Pacsirta és a Sas utca sarkán (2020) címűekből örökít, ment át tizennyolc, illetve kilenc költeményt, valamint válogat még egy párat az első kötetéből, a 6vn9-ből (2009) is és az Űrezüstből (2013), s ezekhez illeszti még be új verseit. A negyvenhat költeményt bevezető Somlyó György-mottót a himnusz a vágyról című verséből kölcsönzi. Somlyó hosszúverse, a Psalmus Eroticus (1963) az Arión éneke (1978) című kötetének Négy alapkő ciklusából való. Az i.e. 7. századi ókori görög kardalköltő hangját halljuk: „Van-e, ami a távolságot kiszorítsa, / mint összetapadt bőrünk közül a levegőt, / a vágy meg a törvény, a tett s az ige között?” A szenvedély, a sóvárgás, az epekedés, vágyakozás gátnélkülisége éles ellentétben áll a szabályokkal; ahogyan a szabad akaratból tett cselekedet is a kimondott vagy kimondatlan isteni kinyilatkozással.

Filológiailag izgalmas megoldás, hogy bizonyos versek más címekkel kerülnek a kötetbe, mint ahogyan előzőleg szerepeltek. Tizenhárom ilyen esetet számoltam meg, ezek közül példaként említhetem A sós és az áfonyaédest, amely eredetileg búcsú az állomáson címmel jelent meg, vagy az idő bokájára kötött szalag a törtazúrt váltja fel, a takarót a képzelt idő, míg a bőröm paplanjain végigszalad ujjad lett a képzelt este mediterrán tájjalból.

Kigyűjtöttem azokat a motívumokat, amelyek a leginkább visszaköszönő szóelemei a kötetnek. A testrészek közül a száj, a mell, az ujjak, az érzékelés különböző formái közül a tapintás és az ízlelés domináns, s vannak egyéb ismétlődő stilémák: ilyen a bőr, az eső, a madár. Sajátossága a kötetnek, hogy az évszakok közül a tavasz egyszer sem kerül elő. Két hapax legomenonnal is találkozunk: a „télikék” és a „nyárikék” esetében. „A télikék mindenség / vitorlát bontott az égen” (mint árva vadpacsirtát); „le tudom rajzolni az arcod, / a szelíd mosolyt és a nyárikék szemet” (becsukott szemmel).

Igen erős erotikus töltetű versmondat szabadul ki a szerző kezei közül mindjárt a kötet nyitóversében: „szerelmed / forrófehér folyójának ízét a számban / csak egy pillanatra felidézem” (ízed). Ilyen erotikus vershelyek még a következők: „amikor beletépnél a húsba / de csak simogatod lágyan kedvesen a bőrt” (lefokozott üvöltés); „fürdőszobai vad szeretkezés” (Párizs); „bőröm paplanján végigszalad ujjad”; „ágyékom ágyékodra forr” (bőröm paplanján végigszalad ujjad); „ujjaid tűzmintát rajzolnak / hasamra” (tűzminta); „húsomba téptek” (konklúzió); „A férfi sem mártózik / meg többé bennem” (Gondolatok a pokolról); nyelveddel felkutattad / combom belső vonalát” (emlékszel még az első éjszakánkra?” (Az előbbi idézeten kívül a szerző csak egyszer használja a kérdőjelet, az írásjelekről írt költeményében is száműzi azt.) Freud szerint a test bármely része erotizálható. Erre láttunk példát a fentiekben, például a bőr esetében. A női mell is erotikus szerepben tűnik fel: „áfonyamelleimet / tenyeredben tartsd…” (a nő imája); „olajbogyó-kemény melleim” (csak a fecskék); „kezed mellemre / simult” (az idő bokájára kötött szalag).

Varga Melinda kötetében az én és a Másik duális viszonyrendszert alkot. Még abban a pozícióban is, amikor az eggyé olvadás megtörténik: a nő nő marad, a férfi férfi. A testiség tapasztalata a különféle szerelmi szituációkban átlényegül: „megtanulod ragozni a csendet” – írja féléves telek című versének zárlatában. A ’csend’ még kétszer fordul elő a kötetben, egy megszemélyesítés erejéig: „szövi hálóját a csend / belesző téged is” (estháló csenddel), illetve a „puha csend” (reggeli szavak a férfihoz) szinesztéziában.

Az ’eső’ lexéma nyolcszor jelenik meg a kötetben: legszebb példája talán az, amit a költő így fogalmaz meg: „az esőnek nincsen sültgesztenye-illata /a szín nem bújik oda a cseppek arcához” (jégszoknya). Ugyanebben a versben találunk esztétikailag szépen kidolgozott perszonifikációt: „a februárnak szoknyát szőjön a jég”.

További filológiai érdekesség az eredetileg kétnapos december című vers, amely azáltal, hogy a költemény utolsó szava (bizonyosság) emelődik címpozícióba, keretessé teszi a szöveget. A vers három strófából állt, ebből a középső versszakot törölte a szerző, ahogyan a nyitósort is: „bekeretez a hó”. Hasonló szövegcsonkítást végez Varga Melinda az emlékszel még az első éjszakánkra? című versében, amely korábban az első címet viselte. Itt a szövegtest dereka lett kurtítva öt sorral, és a tördelés tekintetében is újított a szerző. Ezek a szövegtörlések nem hiányként realizálódnak, sokkal inkább előnyükre válik a verseknek: egy feszesebb szövegvariánst kapunk.

Varga Melinda azt írja kötetcímadó versében, hogy a csillagos ég felé zuhan, s mire a csúcsához érne, felébred. Reményeink szerint a szerelem csillaga fényesedik neki, s minden csúcsra jutás után felül tud kerekedni a társas magányon. A kötet olvasójának nem nehéz ráhangolódnia a költő érzelmeinek hullámhosszára, melyet egy érzékeny alkotó lélektani iránytűje vezet.

Varga Melinda: Kifordított ég. Válogatott és új szerelmes versek. Irodalmi Jelen Könyvek, Bp., 2021.

* Kalmár György, „A női test igazsága”, Kalligram, 2011, 161–162.