Ugrás a tartalomra

Olcsó neonfelirat

Nem sokkal este tíz után egy fiatal férfi sietett végig a sétányon, a sűrű lombok alatt. A főúti megállóhoz igyekezett, hogy elérje a negyedóra múlva a falujába induló távolsági buszt. A műszak végén átöltözni sem volt ideje, munkavédelmi bakancsot és kantáros nadrágot viselt lyukas, egykor fehér színű pólóval. A sétányról egy kisebb utcába fordult, majd egy másikba, végül elérte a négysávos úton a buszmegállót. Mivel volt még ideje, a trafik felé vette az irányt. A bolt ablakában béna, olcsó neonfelirat ragyogott: OPEN.

A bejárattól nem messze állt meg. Zsebébe nyúlt, a gyűrött dobozból cigarettát húzott elő. Mikor rágyújtott, észrevette a trafik másik oldalán ácsorgó lánycsoportot. Négyen voltak, közülük hárman szinte teljesen egyformák, a negyedik azonban kilógott a sorból. A lányok egymás szavába vágva beszélgettek, csak az a sorból kilógó nem szólalt meg. A másik három láthatóan tehetős szülők gyereke, kiszőkített hajuk egyenletesen omlott a vállukra, testükön szinte ugyanolyan haspóló feszült, falatnyi nadrágjukat, amennyire csak tehették, felhúzták, hogy minél kevésbé takarja feneküket. Az egyiknek csaknem a fele kilátszott. A lányok egy pillanatra a férfi felé fordultak, majd vissza, és folytatták a beszélgetést.

− Szóval remélem, apu meggyőzi anyut, hogy engedjen el jövő héten a Soundra. Ott lesz az a menő DJ is, akivel Saci kavart a múltkor – mondta egyikük.

− A ballagási pénzemből Sziget-bérletet akarok venni – szólt a másik, miközben legyintett műkörmös kezével.

A cigarettázó férfi feléjük fordult. Vajon hány évesek lehetnek? – kérdezte magában. A lámpafényben tisztán látszottak az erőteljesen kirúzsozott, csücsörítő ajkak, és a hosszú műszempillák.

− Inni kellene – sóhajtotta a harmadik szőke. Körbenéztek. Tekintetük összeakadt a férfiéval. Undorodva mérték végig festékpecsétes bakancsát és koszos ruházatát. Azonnal összesutyorogtak, de a csendes éjszakában hallani lehetett minden szavukat. Nem is nagyon próbálták álcázni olykor gunyoros hanghordozásukat.

− Az a pasas minket bámul.

− Fúj, látjátok azt a cipőt?

− Talán meg kéne kérnünk, hogy vegyen nekünk inni. Minket úgysem szolgálnak ki. Az a hájas kurva úgyis személyit fog kérni.

− Akkor hozassunk vele cigit is!

− És mi lenne, ha a végén nem fizetnénk neki?

− Úgy érted, hogy…?

A férfi mindent hallott. Lopva végignézett rajtuk. Az egyik lány még melltartót is elfelejtett felvenni, de fejletlen idomai nem nyújtottak izgató látványt. A másik épp ellenkezőleg, a nyakáig feltornyozta a melleit; annyira összeszorította a melltartót, amennyire csak az anyag engedte. Így sem volt izgatóbb. A harmadik a fenekét emelte ki, ám ettől sem lett vonzóbb.

Egy autó csattogó zöreje szelte ketté a csendet. Szabálytalanul parkolt a dohánybolt elé. Lökhárítója majdnem súrolta a fehér murvát, lehúzott ablakai mögül zene bömbölt.

− Lányok, nekem lassan haza kell mennem – szólalt meg a negyedik lány, aki eddig szótlanul ácsorgott. Elhaladt a dohányzó férfi mellett, átsétált a zebrán a másik oldalra. Szemüveget viselt, nyakában kulcsos nyaklánc. Haját hátul lazán összefogta. A férfi újra megállapította, hogy viselkedése és öltözködése egészen más, mint a többié. Érthetetlen, mit keresett ebben a társaságban. A másik három lány lefitymáló tekintettel meredt utána.

− Látjátok azt a batikolt szoknyát? Az anyjáé a kis posta melletti turi, tuti, hogy onnan öltözködik. Kitti, nem is értem, minek hívtad el, annyira nem tartozik közénk! – tette csípőre a kezét a „Sound jegyes” lány.

− Egész végig egy mukkot sem szólt, meg különben is… Amúgy ő nem is abba a suliba készül, amelyikbe mi, hanem a gimnáziumba.

− Gimi… azzal aztán sokra megy! Biztos fősulira akar menni. Nem is értem, mit akar ott kezdeni magával egy ilyen. Még egy pasi sem írna rá, nemhogy…

A mondatot már nem tudta befejezni, amikor nyílt a kocsi ajtaja, egy fiú szállt ki. Csámcsogva rágózott, és nem volt rest megszólítani a bolt előtt ácsorgó lányokat. A beszélgetésből kiderült, nemrég kapta meg a jogosítványát.

A férfi megvetéssel nyomta el a cigarettáját, és a buszmegálló felé indult. Elment a kedve, hogy betérjen a trafikba. Ezek a lányok talán még a tizennégyet sem töltötték be – hümmögte.

Csak pár perce volt a busz érkezéséig. Beteg édesanyjára és a fekete kutyájára gondolt. Biztosan mindketten várnak rá otthon. Valahányszor későn érkezett haza, négylábú kis kedvence már messziről megérezte közeledtét.

Még egyszer hátrapillantott, és látta, ahogy az autós fiú egy vodkásüveget nyújt a lányok felé, akik vihogva elveszik, és nagyokat kortyolnak belőle. Miután az ital körbejárt, mindannyian beszálltak az autóba. A srác gyorsan gázt adott, a kocsi pillanatok alatt felgyorsult, elszáguldott a férfi mellett. Az autó lehúzott ablakán a lányok szőkített hajába belekapott a szél.

A járat, amelyre a férfi várt, épp akkor fordult be a sarkon. Felszállás előtt még hallotta a hatalmas csattanást és a sikolyokat. Aztán mindent elnyelt az éjszaka. 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.