A növények szelleme
Esténként közelünkbe merészkednek a kert növényei.
Susognak, topognak a füstös ablakok alatt, energiát lopnak
a kábultan alvók nehéz álmaiból. Behálózzák a teret, indákkal
kapaszkodnak a lépcsőház korlátján, gyökeret eresztenek.
Tudják, az ember álmában kiszolgáltatott.
Sötét ruhákba csavarva alszunk, figyelnünk kell, el ne áruljon
lélegzetünk, végünk van, ha kileheljük tegnapi szorongásainkat,
bolyhokból a félelem füstjét, a tüdő tépett virágait.
Egyesek szerint a növények is orwelli lények. Míg alszunk,
együtt szövik a jövőt egy embertelen világról. A sámánok vallják,
elégetve őket, mint a dohányt, szellemeket vonzanak a világba.
Megkötik, kik örökre jelen maradnak rítusaink alatt.