Ugrás a tartalomra

Kerítésgaléria – Nem végállomás

Standby – Szabadtéri tárlat

Budapest, Kodály körönd
2020. 09. 04. 18:00 — 2020. 09. 04. 21:00
(A kiállítás valószínűleg október közepéig tekinthető meg)
Kiállítók:
Ázbej Kristóf, Baksai József, Barakonyi Zsombor, Fehér László, Gesztelyi Nagy Zsuzsanna, Irina Drozd, Méhes Lóránt Zuzu, Mészáros Bori, Nagy Boglárka, Naomi Devil, Nyári István, Péterfy Ábel, Olga Tobreluts, Szabó Ábel, Szikra Ági, Végh Júlia, Verebics Ágnes, Verebics Kati, Zászkaliczky Ágnes, Weiler Péter, Wolf Eszter
Fotográfusok:
Bach Máté, Bácsi Róbert László, Csudai Sándor, Cedric af Geijersstam, Gombkötő Emma, Gömör Tamás, Hajdú D. András, Hegedűs Róbert, Hirling Bálint, Kovalovszky Dániel, Kudász Gábor Arion, Mártonfai Dénes, Móricz-Sabján Simon, Olajos Ilka, Pályi Zsófia, Esteban Sanchez, Sághy Tímea, Stiller Ákos, Teknős Miklós, Urbán Ádám
A projekt gazdái: Szilléry Éva és Raden Hannawati

 

Abafáy-Deák Csillag

Kerítésgaléria

Láttunk már ilyet. Kerítésre rögzített képeket. Például a Magyar Nemzeti Múzeum kerítésén, fotósorozatot Szentendrén az Art Capital idején, de ennyire a helyzethez illő megvalósítást eddig még soha. Itt kiemelt jelentősége van a kerítésnek, ami a bezártságra utal, de benne rejlik a kinyithatóság lehetősége, az átláthatóság, és a kerítésen kívül levőség is. Standby a kiállítás címe, várakozunk, készenlétben vagyunk egy nehéz helyzetben, és most mégis megállunk a Kodály körönd félköríves kerítése előtt. A maszkot levehetjük pár percre, bár néha egy-egy kép láttán légszomjunk támad, annyira húsbavágó a látvány, de továbbléphetünk, ahol humort, groteszket, vagy akár hétköznapi jelenetet is láthatunk. Húsz fotó és huszonhárom festmény felakasztva, átvitt értelemben nem felfüggesztve, mert valamennyi a még mindig itt settenkedő vírus okozta lelkiállapotot sugallja átvitt vagy akár konkrét értelemben is.

A helyszín telitalálat. Az Andrássy út, mint a világörökség része, egyik legszebb sugárutunk, ide beágyazva a Kodály körönd, a jelenlegi állapotában az egyrészt még szanálásra váró, sérült, sötét épülettömbbel, és átellenben a tükörképe, már fehéren ragyogva, restaurálva. És ott áll a daru, az élet, a helyreállítás folytatódik, nem törődünk bele a pusztulásba, van megújulás, nemcsak várakozás, ki fogunk lépni a standby-állapotból. 

A mellékelt fotókat én fényképeztem, profi fényképész nem mellékelné ezeket az írásomhoz, az erős napsütésben a fák lombjai néhol árnyékot vetítenek egy-egy képre, remélem, ezt az alkotók nem veszik rossz néven, de éppen ez adja meg azt az érzést az olvasónak, mintha ott lennének a szabadtéri tárlaton, a szabad levegőn, az épített környezetben is a természet közelségében.

 

 

Weiler Péter:

Közalkalmazott maratonja tengerkék napernyővel

Negyven kortárs művész alkotásai közül nehéz néhányat kiemelni. A sokszínűség okán is. Az első kép szinte idilli, narancsvörös színek, nincs sötét felhő, mégis valószínűtlen Teknős Miklós A kijárási tilalom első napja, Velencei tó, Agárd alkotása, nincs magány, egy párt látunk. A reményt. Majd egy kisfiút, Kudász Gábor Arion Momó ajtóval képén, omladozó fal, az ajtó nem nyílik, a gyerek falhoz állítva, mozdíthatatlanul. Olajos Ilka Karantén naplója, egyszerű eszközzel láttatja, hogyan lesz a kimosott fehérneműből, feketenemű, kimoshatatlan sötétség, gyászruha. Hegedüs Róbert Segítő kezek szívbemarkoló pillanatfelvétele a betegápolásról ad hírt, akárcsak Kovalovszky Dániel pandémia idején készített portréja egy betegről, (itt a tárlaton készült fotón az árnyék kísértetiesen sugallja, a beteg nem menekült meg), Baksai József Ítélet, Mészáros Bori Kétféle óhaj című alkotásain is a pandémia sokkoló hatása. A groteszk és néha könnyedebb humor is látható, Esteban Sachez Bezárva alkotásán, ki van kint, és ki van bent, a kutya vagy az ember? Verebics Ágnes Szőrmaszkja jelzi, saját anyagból dolgozunk, álarcunk is kifordított, levehetetlen. Méhes Lóránt Zuzu retró képet állított ki, amikor a maszk még játékos jelenet, Bach Máté Anyák napja virággal borított testre és a halálfejes, rózsaszín maszk ellentétére épít, a magányos ünneplésre, Naomi Devil From Zero to Hero, már címében is ironikus, a zéró itt a 00 egyik jele, az őrült bevásárlási láz, harc az utolsó vécépapírtekercs megvásárlásáért, az alak lemeztelenített. Weiler Péter Közalkalmazott maratonja tengerkék napernyővel alkotása hangzatos címével a helybenjárás szimbóluma, sajnos a kép barbár rongálás áldozata lett. Vajon erről mi jut eszünkbe? Verebics Kati Hortenzia 2 című képe, Csipkerózsika-álom helyett hortenzia-álom, csak a szemek nincsenek takarásban, de mi történik az arccal, amikor elhervadnak a virágok? Megszámláltattak napjaink? A magány, a karantén miatti bezártság: Gömör Tamás Bulinegyed, Zászkaliczky Ágnes Magány, Urbán Ádám Karantén fent és lent, és az elnéptelenedett nagyvárosok képei, Barakonyi Zsombor Splendid Isolation.

 

 

Fehér László:

Önarckép tablettel

Fehér László ismert önarcképe itt új konstellációban jelenik meg, a művész tabletet tart maga előtt, mintha a Jézus szíve szentkép parafrázisa lenne Önarckép tablettel. A virtuális lét, a zöldben legelésző bárányok idillje csalóka, van ott fekete bárány is, mint a valóságban. Science fictionra utaló vagy horrorisztikus képek is láthatók, Olga Tobleruts A valósággal szembeni ellenállás, Ázbej Kristóf páros portréja, a Dear Doctor férfifigurája Andy Warhol Elvis kettős képének parafrázisa is lehetne, de nem oly jólfésült, képpárja itt női figura. Wolf Eszter Warm-Cold képét nézve hideget és meleget érzünk egyszerre, Nemes Anna Gólemjét meglovagolják, Nyári István COVID–19-e az infernóba röpít, biztonsági emberek gondoskodnak arról, hogy ki ne szabaduljunk, talán a kutya megússza, egyik viseli a maszkot. Stiller Ákos Belvilág és külvilág képén a kettő közötti vékony kapcsolat látható, ami csak rendfenntartókkal érhető el, de van remény, valaki ételt oszt az ablakon át. A remény több képen is fellelhető, Szikra Ágnes Hope-ja transzcendens élményként, Nagy Boglárka Surrendere Yves Klein Ugrás a semmibe képének ellenpontjaként is értelmezhető.

Szikra Ágnes: Hope

Nagy Boglárka: Surrender

 

Kölüs Lajos

Nem végállomás

Csak egy nap a világ énekelte Rácz Vali 1943-ban, az azonos című filmben. Csak egy nap. Csak? Siessen, ha látni akarja! Látnia kell! A fotókat, a festményeket. Van itt szín-erő, látvány. Végzetes időben példák a könyörtelenségről és a könyörületességről. Talán eltűnök hirtelen, / akár az erdőben a vadnyom. / Elpazaroltam mindenem, / amiről számot kéne adnom írta József Attila. A kiállító művészek számot adnak a váratlanról, a végzetesről. Nem eltüntetnek, hanem megidéznek, felidéznek valamit. Nem kertelnek, szemünkbe mondják, ökumenikussággal, pazarlón, engedve a váratlan jelenség kihívásának és a bezártság érzetének. Most válik múltunkká valami, amin szeretnénk már túl lenni. Nem tudjuk túltenni magunkat rajta, még ha úgy is tűnik, most egy nap a világ. Be vagyunk kerítve, ha a tér, ahol a kiállítás megvalósult, nyitott, lezáratlan, olyan, mint a végtelen, vagy egy Möbius-szalag, nincs kezdete, nincs vége sem. Kerítés van, és a kerítésen kortárs művek. Szabó Ábel Baross tér című festménye is a végtelenség érzetét sugallja. Az üres teret, hiába az ívek, a fordulók, az út nem vezet sehova. A hely nem a miénk, nem vagyunk ott.

A szabadtéri tárlat helyszíne nem véletlen, nyitott kerítésekkel nézünk szembe, de nem a házat és a kertet csodáljuk, hanem a művek repróit. Ez a kettős értelmű nyitottság a pandémia idején üzenet is, élünk, jelen vagyunk, komfortzónánkat feladva, elhagyva. Hirling Bálint humorosan tálalja a szabadság korlátozását, vízparti maszkot viselő szobrai közt kifeszített molino, Maradj otthon! feliratával. Sághy Tímea Empty City Series 2020 című műve már beteljesedett jóslat, a modell az üres hídon jár. A maszk mint divat jelenik meg? Vagy már ez is izoláció, elkülönítés, elkülönülés?

A tárlat tematikája nem szűkül le a vírusos helyzetekre, olyan jelenségeket örökít meg, amelyek az emberi létezés formáját, minőségét, állapotát jellemzik, illetve azt, miként is tekint a művész az emberi lét egy-egy kivételes, olykor mindennapi pillanatára.  A humoros, lírai, drámai jelenségek láttán hol felszisszenünk, jé, ilyen is van, mennyire rút, sőt, olykor felröhögünk, magunkat nevetjük ki. Mi vagyunk ott a kerítésen, a kb. 20-20 fotó és festmény reprodukcióján, a fényképeken, a digitális festményeken, olajfestményeken, valamint egyedi technikával készült műveken. Jobbára figuratív műveket látunk, emberi arcokat, mozdulatokat, magatartásokat. A vírus, mint próbatétel, feladvány, ki hogyan látja és láttatja. Szerencsére ma már nem ölik meg a hírvivőket, a hírhozókat.     

A művek, a művészek mintha azt sugallanák a járókelőnek, az arra sétálónak: Pihenj az Úrban, várj türelmesen arra, hogy cselekedjen. Ne bosszankodj és aggodalmaskodj az csak rosszra vezet. (Zsoltárok 37.). Nem sietünk, meg-megállunk, mondják, hogy az Isten soha nem siet! Türelme végtelen.  Szikra Ágnes Hope című művén látható két kézfej, fent és lent, köztük a piciny, zuhanó emberi test. Kiűzetés a Paradicsomból? Szerencsésen földet érünk, megússzuk? Istenek játszanak velünk? Irina Drozd Give your Seat című műve láttán kinek és minek adjuk át most a helyünket? A vírus sajátítja ki életünket?

Ez a tárlat időbe helyez bennünket, és ki is szakít az időből, távolságot teremt, segít más szemszögből rálátni életünkre. Kovalovszky Dániel portréja Őri Kis Zsoltról zsánerkép. A martinkemencénél feltolt sisakot viselő martinász izzadt, kormos arca jutott eszembe a mű láttán. Mivé lett a holnap hőse! Töredékké vált az életünk. Gesztelyi Nagy Zsuzsanna Aranykori töredékek (Zsuzsa az aranykorban) című műve a felszámolást mutatja, a foltokban jelentkező hiányt. A mű emlékezés is, visszaidézés, ami teljességben már lehetetlen, minden megváltozott, kísértetiessé vált.

 

 

Kovalovszky Dániel portréja Őri Kis Zsoltról

A várakozás (készenlét) a tűzoltók, a mentősök életének szerves része. De mi is tüzet oltunk, az életet (saját életünket is) mentjük, igen, mentjük, és várakozunk, bízunk valamiben, a szabályokban, a másik emberben, ha nehezünkre is esik. Éberekké váltunk, még ha szaglásunkat egy kis időre el is veszítjük, szimatolunk, valaminek a végére szeretnénk járni. Megszokjuk, hogy vírussal együtt kell élnünk, ma és holnap, sőt holnapután is, miközben álmodunk, és álmok álmodóivá válunk, reménykedünk, hogy álmaink előbb-utóbb valósággá válnak.

A magány, a bezártság tompítja agyunkat, látásunkat, észlelésünket, a tárlat olyan kommunikatív teret hoz létre, amely a párbeszéd jellemzője. Kommunikálunk, ott vagyunk, ahol lennünk kell, vagy akarunk, szeretnénk lenni, kicsinyítve, láthatatlanul is (Péterfy Ábel Horgászok). Most a Kodály köröndön, ahová ritkán megyünk el, hogy megnézzük elődeink szobrait. Most visszafoglaljuk az elveszett tereket, időutazunk, előre és hátra. Számos filmet láttunk már, számos könyvet olvastunk a járvány okozta helyzetekről, most saját valóságos térben és időben éljük át azt, amiről még nem volt személyes tapasztalatunk. Most már van, sok vagy kevés, ítélje meg ki-ki maga. Nem élhetünk árnyékban, elzártan, a határzár közepette sem. Erre is int a kiállítás.

Verebics Ágnes: Szőrmaszk

Esteban Sachez: Bezárva

Verebics Kati: Hortenzia 2

Ez a kiállítás a túlélők diadala is. Alkalmazkodunk, ha kell, de nem mindenáron. Maszkot viselünk, jó, nem mindenki. Készülünk az olimpiára, a versenyre. Fehér László Nonó című festményén nem az olimpiai karikákat látjuk, hanem csak egyet (ugrókarika), fej fölé tartva, a fiatal gyermek erőfeszítése természetes, szimbolikus is, sikerült, és nem váltam Gellért-hegyi Szabadság-szoborrá, de majdnem.

A COVID–19 természeti eredetű volta nyugtalanító, bármikor jöhet újra, igaz, még el sem ment. Minden megváltozott, védőburkolatba került, az ajtó, a virág is, az erkélyen táncoló, futó ember is. Az otthonlét már nyűg számunkra, fullasztó, nem szoktunk hozzá. Hosszászokunk, hozzá kell szoknunk? Nyitott kérdés, mint a Kodály körönd tárlata. Nincs mindig válasz a felvetődött kérdésekre. Tudásunk végességére láthatunk. Saját arcunkra, magatartásunkra. A szabadtéri kiállítás Görbe tükör, Karinthy könyvének címét idézve. És nem is jártunk a Vidám Parkban!

Nem végállomás ez a kiállítás, a szervezők vándorkiállításként szeretnék több helyszínen is megmutatni. Kerítés nélkül?

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.