Jelige: Mindenség − Semmi baj; Paradoxon

Semmi baj

Furcsa egy hely ez az én világom

Mindenki mást hisz, mint amit én látok,

A meghittségem most egy álom

És a dicséret általában csak egy átok.

Lelkem ingatag, mint egy vékony fűszál

Létem nesztelen, akár csak egy fájás,

És mit ér a sok barát, ha mindez elszáll

Végül pedig nem marad más, csak a másság.

Teszek egy lépést előre, majd végül

Úgyis hátrébb lyukadok ki,

Szerkezetem gyenge elemekre épül

És a szomorúság mindent elvisz.

Két térbeli hely között vergődve létezem

Bebeszélve magamnak egy jó életet,

De az is lehet hogy mindezt csak beképzelem

És valójában mindenki megad mindent.

Miért követi e nyomor nekem minden léptem

Miért ez az érzés bennem minden reggel,

Miért nem látom magamban azt a boldog képet

Mely mostanában itt kevésszer lépked.

Kellene egy gyógyszer, mely innen felsegít

Egy orvosság, mely innen menekít,

Egy személy kitől lelkem feled

Kitől összességem lemered.

Paradoxon

Annyi dolgot mondhatnék,

Annyi minden kavarog fejemben,

De mikor szólásra bírnám magam

Minden elrebben.

És micsoda egy paradoxon,

Mint egy elszálló fecske az ágon,

Hogy minden nap vágyakozva várlak,

Mégis menekülök, ha látlak.