Jelige: Nutella871 − Ki vagyok én?; Bátorítás

Ki vagyok én?

Ki vagyok én? Kérdezem magamtól.

A tükörben nézek, s az nem válaszol.

Ki vagyok én? Kérdezem a világtól.

Választ pedig sehol sem találok.

Szomorú a világ, sóhajtozik a lelkem,

Körül nézek s mindenhol sötét színek.

Szomorú, csupán meghalni jó benne,

A lant az, ami életben tart engem.

Papír van előttem, s toll a kezemben,

Szomorú a világ, s én boldog ő benne.

A lant, a lant, ifjú koromnak öröme,

Nem teszem le én, akkor sem ha öregszem.

Boldog az ifjú, mondják az emberek,

Sötét a világ, de fény ő benne.

Körülötte oly világosak a színek,

Pedig csak papír, s toll van a kezében.

Ki legyek hát én? Kérdezem magamtól.

Csalfa a tükör ami− e kérdésre válaszol.

Ki legyek hát én? Kérdezem a világtól.

Választ pedig ezernyit találok.

Bátorítás

Az élet egy csatatér, harcolnod kell,

Ne légy eb, ki az árnyékában megpihen.

Nemes harc ez, vívj, s küzdj rendesen.

A reményt kérd! A reményt újra s újra,

Ki a nehéz időszakban a kezedet fogja.

S fejedet a bánatnak át nem nyújtja.

A hitet kérd! A hitet, újra s újra,

Ő az, ki előtted az ajtókat nyitja.

S sötétben is, a láthatatlant látja.

A szeretetet, a szeretetet újra s újra,

Ő az élet túlélésnek a kulcsa.

S élő víz a száraz pusztaságban.

Az élet egy csatatér, harcolnod kell,

Ne légy eb, ki az árnyékában megpihen.

Nemes harc ez, vívj, s küzdj rendesen.