Ugrás a tartalomra

Jelige: Bluke − (L)átok; El a városból

(L)átok

 

Nem először látom

e képet, miben élek,

déjà vu-rém-álom,

míg rám talál a végzet.

 

Most dús hajjal kopaszon,

izmos arcom ráncba veri

e bús világ, angyalom,

szemem izzó, vértől teli.

 

Bár kettő kép készül,

te férfit látsz, én holtat.

Melyik leszek végül?

Hát az igazat mondtad?

 

 

El a városból

 

Hol halott lelkek kúsznak

aranyért sűrű sárban

és mindig akad új vad,

ki feláldozza bátran.

 

Életét egy céda kegyéért,

kitől hűlt mosolya éhezik,

ő kéri, kérleli, egyél még

a vágyból és testét szétszedik.

 

Város mocsokká lett,

itt vígan jár haláltáncot,

leány is mérget vett,

ás magának varázs árkot.

 

Mesékben jár e bájos, ifjú szív

s éltet remél halál után,

remegő ajka cigarettát szív,

talán előbb hal meg bután.

 

Bután újra, mindig újra,

midőn egyszer felébred,

látja magát megvakulva,

szájtátva az egészet.

 

Tisztán a legdrágább képet,

hogy ily nagyon miért éget,

a forró tűzgömb ok nélkül,

tűz mi leperzseli végül.

 

A kis ruhát s alóla összes szennyet,

mit élet pakolt szorgos kézzel,

de puha bőrödre az olajt kenjed,

hogy égesse, égesse le a szennyet.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.