Jelige: Bluke − (L)átok; El a városból
(L)átok
Bár kettő kép készül,
te férfit látsz, én holtat.
Melyik leszek végül?
Hát az igazat mondtad?
El a városból
Hol halott lelkek kúsznak
aranyért sűrű sárban
és mindig akad új vad,
ki feláldozza bátran.
Életét egy céda kegyéért,
kitől hűlt mosolya éhezik,
ő kéri, kérleli, egyél még
a vágyból és testét szétszedik.
Város mocsokká lett,
itt vígan jár haláltáncot,
leány is mérget vett,
ás magának varázs árkot.
Mesékben jár e bájos, ifjú szív
s éltet remél halál után,
remegő ajka cigarettát szív,
talán előbb hal meg bután.
Bután újra, mindig újra,
midőn egyszer felébred,
látja magát megvakulva,
szájtátva az egészet.
Tisztán a legdrágább képet,
hogy ily nagyon miért éget,
a forró tűzgömb ok nélkül,
tűz mi leperzseli végül.
A kis ruhát s alóla összes szennyet,
mit élet pakolt szorgos kézzel,
de puha bőrödre az olajt kenjed,
hogy égesse, égesse le a szennyet.