Jelige: Petit lutin – Szelfi; Szívtelen

Szelfi 

Úgy mondanám, csak egy átlagos lány,

Barna haja, túllóg a vállán,

Arca kerekded, enyhén piros,

Barna szeme tompán csillog.

Szemeit fekete szemüveg keretezi,

De akkor érzi magát a legjobban, ha leveszi.

Testén néhol hegek vannak,

Van egy múltja, mit nem sokan tudnak.

Úgy döntött, idén változtat az életén,

Javít az életvitelén, s világi nézetén.

Tudta, hogy ez nem lesz könnyű dolog,

De megteszi, amíg a szíve dobog.

Volt olyan, hogy nem akarta azt a dobogást,

De hálás magának, hogy fékezte magát. 

Mióta a világ, az életébe dobott egy srácot,

Meglepő, de máshogy látja a világot.

S most ha egy szóval kéne jellemeznie magát,

Az a szó az lenne, hogy hurrikán.

Szívtelen 

Azt mutattad kemény vagy,

Éjjel az utcákat jártad,

Oldaladon lánc,

Szívedben ezer üvegszilánk,

Aztán jöttem valahogy én,

És kiderült lassanként,

Nem vagy te olyan nagy király,

Kívül páncél, s belül kis srác,

Kit a magány,

Kalitkába zárt.

Sosem hittem hogy majd én,

Leszek egyszer neked a szél,

Hurrikán, reggeli kávé,

A szomorúság már a múlté,

Azt mondtad szeretsz,

Hogy majd el mehess,

Én azt mondtam imádlak,

Még a sötétben is megtalállak,

Azt hittem nem tudok szeretni,

De itt a szívem, ni,

Tiéd, csak vigyázz rá,

Nem vagyok én királylány,

Ha nem vigyázol, s leejted,

Én leszek az, ki szívetlen, 

Színtelen világban szívtelen.