Jelige: SOLAKAD − Jőjj velem; Változás

Jőjj velem

Üdvözlégy kedvesem, az én nevem Petőfi Sándor,

költenék néked szerelmes verset jó néhányszor,

Barátom nékem a híres Vasvári Pál,

szívem mégis régóta, csak érted kalapál.

Nem válaszoltál eddig, így egyenesen rátérek,

ha igent mondasz, a Pilvaxba veled betérek.

Ha jól sikerül a randevú megismételhetjük,

A forradalomra esküszöm, együtt boldogok leszünk.

Változás

Egyszer elmúlik a nyár, oda lesz mi jó,

s a hegyekről leköltözik a mezőre, a hótakaró.

Elveszik az, miért küzdeni megérte oly sokat,

akkor rájövünk majd, megérte volna az áldozat.

Az áldozat, mely megállította volna a lavinát,

az Ezüstvárosban egymásba karolva, néznénk egymás arcát.

Nem reménytelenség... melegség honolna bennünk,

Aphrodité áldásával boldogság lenne velünk.

De engedtük, hogy eljöjjön a visszavonhatatlan változás,

én voltam az, ki elkövette az utolsó rossz szót, elhozta a zuhanást.

Te voltál, aki megelégelve ezt, nem keresett többet, ó, mi kár,

tudtam rögvest tettél egy lépést ki a múltból, felejteni akarsz, neked ez jár.

Napok, hetek, hónapok teltek el nélküled,

de nem érezhettem többé szereteted.

Szemem elé kerültél, mikor kelt fel a nap,

reménykedtem, talán más lesz majd a holnap…

Egy rossz szó, így változott meg minden,

az égen már egyetlen vidám felhő sincsen.

Mi jó volt, kedves nekem, eltűnt már,

de én okoztam ezt, így szomorúság, magány vár,

mellé pedig feléd szűnni nem tudó szerelem, mi nekem jár.