Ugrás a tartalomra

A tizenkét kagyló: bak

Pán, az erdők és a pásztorok istene védelmezi,
Echó és Szeléné majd meghaltak érte,
de nem tudta eléggé becsülni,
haragjában Echót ezer darabra tépte,
bánatát sziklák visszhangozzák ma is.
törtetőnek mondják, önzőnek, számítónak,
ki nem tud szabadon, lengén ölelni,
a becsvágy, és hogy mit szól a falu szája,
gúzsba köti akaratát, pedig
szeretne olvadni vajként karodban.
emlékek kavarognak, ha hozzá ér a kezed,
ha hasát simítod, elsötétül minden.
egy nyári este, amikor ruhában
végigszaladt a falun,
a bácsi, egy szörnyű bácsi meggyel kínálta.
másra nem emlékszik, csak hogy hirtelen sötét lett.
fázott, és csobogott a kádban a víz.
másnap a tó partján találtak rá a rendőrök,
és otthon megverték. sajog most is, nagyon.
á, de hagyjuk is ezt,
az érzelmek, álmok kislányoknak valók,
az érett nő férjet keres, okos, erős férfit.
szerelmi kalandnál fontosabb,
milyen ruhát vesz fel másnap az ember,
a szexnél pedig, hogy tisztára mossa
a gép az inget, az estéket, a nyarat.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.