Ugrás a tartalomra

Jelige: Békaugrás – Határvidék; Zöld

Határvidék

Határon vagyok.

Még minden zöldell,

és a hazavezető út olyan ízű mint a nyár,

de már az esti levegő olyan, mint az ősz,

füstös, erőteljes, letaglózó.

A lelkem is így áll két pont között,

mint zord sziklák között a völgy,

biztonságos, idilli táj, mint képeslapok,

mint egy festmény, ami vihart tart magában,

csapdába ejtve mint egy üvegben,

és vajon mi töri el?

A zöld ahogy a Nap csillog rajta?

Vagy amikor a szomszéd levelet éget,

és mindennek archaikus teles íze van?

Egyszer választanom kell. Egyszer mindenkinek.

Mindig döntések, de a világ akkor is megy tovább: mindegy mit választok.

Egyszer úgyis tél lesz, a tél pedig szép. 

 

 

Zöld

Az orrom mindig csálé volt,

és ezért járok talán ilyen ferdén. 

Az orromat követem, és nagyon igyekszünk. 

A hajam épp most zöld, ez mindenkit érdekel: 

ez lett a középpont, a forgástengelyem. 

Valahogy sosem nézek a kamerába,

és nem csak azért mert a szemem is csálé. 

Túl sokat dolgoztam azon hogy szeressem magamat 

ahhoz hogy ne fényképezkedjek. 

Álljunk egy kicsit úgy hogy a hátam, vállam szélesebbnek tűnjön, kérlek. 

Mi legyen a következő szín?

Lila talán, egy halvány lila? 

Úgyis főleg hajvágás után fényképezkedek,

elküldtem előtte az összes ismerősömnek. 

Utána megy ki Facebookra,

úgyis kerül rá színes keret pár nap múlva. 

Ha nem érzem jól magam, csalok: 

hozzám hasonló avatárt csinálok. 

Arcváltó szélhámos vagyok. 

Egy egész világ van összehúzott, 

vastag, bozontos szemöldököm között. 

Vagy feketét viselek, vagy valami nagyon színeset, 

és gubbasztok, mint egy nagy holló. 

Lapockáim között meseerdő. 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.