Jelige: Borcsa – Filterek; Bárányfelhők
Filterek
Profilképeden nevetsz,
Mi tagadás, mást nem tehetsz.
Ezek csak a filterek
A valóságot szűrik meg.
Minden amit megmutatsz
Részleteidben Te vagy,
De valahogy mégsem.
De mi van, ha te így vagy jó?
Kicsit magadnak való,
Különc.
Egyedi, mint mindenki,
Egyszerűen rendkívüli.
Kívülről még titokzatos
Belülről már inkább kattos
Sebaj.
Hiszen Te csak annyit látsz
Arcon mosoly, semmi mást
Ettől Őt nem ismered,
Ezek csak a filterek.
Bárányfelhők
Nézem az eget, a felhők rendkívüliek!
Azzá válnak amivé akarnak, vagy akarod
Szabadok.
Nincs fölöttük hatalom
Sem érzelmi, sem vagyon
Csak Ők maguk szabadon, vadon.
Eljátszom a gondolattal
Mi van, hogyha önmagaddal
Minden oké?
Vajon az már szabadság,
Ha a saját félelmed nem gát?
Vagy mi is az a boldogság?
A szabadság és semmi más
Vagy sem….
Elgondolkodom ezen.
Aztán egyszer rájövök
Felhőim fehér falak, nem több.
S lassan nyílik a szobám ajtaja,
Talán csak a gondolataimban voltam szabad?