Görbült tér
Augusztus
flitterek tánca
az éji tavon az ég
sír örömében
Örökkön
Be vagyok rakva,
lezárva jól a dunsztos
üvegbe. Télre.
Ma még
mi marad belőlünk holnapra kedvesem
ma még szemünk hűsölni rebben a tóra
lábunk előtt nefelejcsek hallgatóznak
szavak parazsán lépkedünk té-tován
Görbült tér
A meg nem valósult vágyak
és el nem ért dolgok
katakombája.
Kívülről kicsi, belül hatalmas.
Nem szabad nyitogatni.
Ennyi a titkom.
Irtás
Néha vannak szavak, néha nincsenek.
Magasodik, ágaskodik a bozót.
A szavak fűrésze felzúg,
nekieresztem,
na, lássuk, mit kell kivágni.
Belecsap. Szeli. Vágja az utat.
Mindegy, mi lesz.
Kopár, szomorú irtás.
Előbb-utóbb otthonossá válik.
Néhány hajtás mindig megmarad.