Ugrás a tartalomra

„Lepkék szálltak ki belőle, rengeteg színes pillangó”

Acsai Roland: Pillangókisasszony

Acsai Roland Pillangókisasszony című kötete a Holnap Kiadónál jelent meg 2019-ben Szimonidesz Hajnalka illusztrációjával, CD-melléklettel. Az igényes kiadvány nagyszerű átirata Puccini híres operájának, Cso-cso-szán híres történetének.

Ismerkedjünk meg röviden a 20. század eleji Japánnal! A történet a század első éveiben játszódik Nagaszakiban, mely a kereszténység, majd a kereskedelem központja volt a korabeli Japánban. A várost a 16. század végén portugál szerzetesek alapították, és a későbbi években a japán kultúra fontos városává nőtte ki magát. A portugálok megérkezése Japánba azért is volt érdekes, mert a japánok által ismert világot eddig csupán Kína, Korea, India és más délkelet-ázsiai országok jelentették. A portugálokkal való érintkezés fontos változásokat hozott az ország életébe, megismerték ugyanis a kereszténységet és számos, Európában már ismert eszközt is. A portugál nyelv továbbá számos jövevényszóval gazdagította a japán szókincset a néhány évvel később megérkező spanyol és holland nyelvvel együtt. A 16. század végén azonban a keresztényüldözésnek köszönhetően a portugálok és a spanyolok kiszorultak az országból. Japánban megkezdődött az Edo-korszak, melyre az elzárkózás politikája volt jellemző. A következő közel három évszázad alatt a nyugati kultúra csekély mértékben volt jelen Japánban. Nagaszaki környéke azonban továbbra is ennek a csekély nyugati kultúrának a központja maradt. Az elzárkózás alatt európaiak nem léphettek Japán területére. A Nagaszaki mellett található Dedzsima szigetén azonban engedélyezték egy kis létszámú holland közösségnek, hogy az ország területén maradhasson. A holland telepesek bizonyos mértékű kereskedelmi kapcsolatot tarthattak fent a japánokkal. A hollandok jelenléte azért is volt fontos, mert néhány japán filológusnak, rangaku-tudósnak lehetősége volt tanulmányozni a telepesek által közvetített írásokat, így – bár csekély mértékben, de – megismerhették a nyugat vívmányait. A közel háromszáz éves elzárkózás után Japán megnyitotta kapuit a nyugat felé, és elsősorban amerikai kezdeményezésre kereskedelmi megállapodásokat kötött. A század elején egy furcsa kettősség jellemezte Japánt: egyrészt jelen volt még az elzárkózás, de már érezhető volt a nyitottság és a modernizálódás hatása is. Ebben az ellentmondásos időszakban játszódik Cso-cso-szán története is.

Acsai Roland meseszerűen írja meg Pillangó történetét, nagy hangsúlyt fektetve szülei megismerkedésére és halálukra. A lány életének bemutatása során az olvasó megismerheti a japán kultúra sajátosságait is. Acsai Roland nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a szép történet elmesélése közben bemutassa a japán kultúrát. A történet kezdetén azonnal megérkezünk a korabeli Japánba, ahol „minden kicsi”. Már az első bekezdésben két nagyon érdekes japán sajátosságot mutat be és definiál a szerző: a bonszájt és a haikut. Bár nem nevezi őket a nevükön, az olvasó mégis tudja, hogy miről van szó. „A fák olyan aprócskák, hogy virágcserepekben állnak, mint nálunk a muskátlik, és körömollóval kell metszeni őket” – nehéz találni meseszerűbb leírását a bonszájnak. Ha elővesszük a korabeli Japánról szóló írásokat, láthatjuk, hogy a század elején Japán misztikus helyként jelent meg az európaiak számára; az akkori utazók egyfajta különös világként jellemezték. Ez a fajta rácsodálkozás és a sajátos japán jelenségek bemutatása jellemző a Pillangókisasszonyra is. Acsai Rolandról köztudott, hogy rajong az állatok és a természet iránt, s ez tükröződik a műben. Ebben a feldolgozásban fontos szerepet kap egy teknős, egy tücsök és egy ponty, akik segíteni próbálják Pillangó életét. Utóbbinak a japán kultúrában fontos szerepe van, ugyanis a szerencse és a szép jövő szimbóluma.

Acsai Roland Pillangókisasszonya ötvözi a tradicionális japán kultúra elemeit és a természet szeretetét, mely a japánoknak fontos. Az operairodalom egyik legszebb és legszomorúbb művét ültette át gyermekeknek szóló könyvében – ettől annyira izgalmas.

 

Acsai Roland

Pillangókisasszony

(részlet a Holnap Kiadónál megjelent mesekönyvből)

4.

Az éjszaka közepén, amikor már mindenki aludt, váratlanul kinyílt az ajtó, és valaki bedugta fejét a résen. Ijesztő fej volt, mint egy töklámpás, amire parókát borítottak. Világított a szeme, mintha gyertya égett volna a koponyájában.

Amikor meggyőződött róla, hogy senki sincs ébren, lábujjhegyen a kislány szobája felé lopakodott. Mivel gyakorlott tolvaj volt, nem ütött zajt. Nem akadt olyan padló, ami megnyikordult volna a lába alatt. Halkabban lépett a párnás talpú macskánál.

Egy-kettőre megtalálta, amit keresett. Az ékszerteknős ott feküdt a párnán.

– Ha ezt megszerezném, úgy élhetnék, mint egy császár. Nagyon sokat érhet – suttogta, aztán a szájához kapta a kezét, nehogy meghallja valaki.

A kislányt kifárasztották a születésnap izgalmai, és még a szokásosnál is mélyebben aludt, és aludt a ciripeléstől elfáradt Violin is, de a teknős éber volt, és amikor megérezte a közeledő veszélyt, orrával bökdösni kezdte gazdáját. Pillangó éppen akkor nyitotta ki a szemét, amikor Lopaki koszos ujjaival felkapta kis kedvencét.

– A teknősöm! – kiáltott fel Pillangó.

Lopaki azonnal sarkon fordult, és zsákmányával kirohant a házból. De nem jutott messzire.

Kicsi-kard a lány kiáltására kiugrott az ágyból, felkapta az íját, és a házuk küszöbéről a tolvaj után lőtt.

Lopaki éppen a hikorifa előtt futott el, amikor a nyílvessző átfúródott bő ruhája lebernyegén, és a fához szögezte. Lopakin egy karcolás sem esett, csak fekete ruhája lyukadt ki.

Kicsi-kard odaszaladt hozzá, kikapta a kezéből a teknőst, aztán a grabancánál fogva elrángatta Lopakit a falu tömlöcébe, majd bezárta, és a kulcsot a zsebébe tette.

– Ezt még megbánod! – fenyegetőzött Lopaki, de Kicsi-kard csak mosolygott.

– Három napig itt maradsz, hogy megtanuld, soha ne törj be más ember otthonába!

– Nem lehetne inkább kettő? – próbált alkudozni a gonosztevő.

– Jól van, legyen akkor kettő, hogy lásd, kivel van dolgod!

– Nem lehetne inkább egy? – nézett a szamurájra könyörögve, de az csak a fejét rázta:

– Ne élj vissza a nagylelkűségemmel!

Hazament a lányához, aki anyjához bújva várta, és visszaadta neki a teknőst.

– Köszönöm, apa! – ölelte meg a lány.

Amikor a házra újra csend borult, a lány ismét feltette a kérdést a teknősnek:

– Hogy hívnak? Megmondod?

A teknős megint a fejét rázta.

– Akkor legalább súgd meg! – emelte a füléhez a lány. Susmogás hallatszott, és Pillangó néhány másodperc múlva felkiáltott: – Narinak hívnak! Szép álmokat, Nari!

 

 

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.