Kesztyűben fog velem kezet az Isten – Fellinger Károly versei
Kesztyűben fog velem kezet az Isten
Fellinger Károly versei
Titkon
Hátat fordít nekem az Isten,
mintha csak a versemet
fordítaná egy olyan nyelvre,
melyet sem én, sem ő nem ismer.
Mielőtt találkozunk,
beoltatja magát,
annyira közel vagyunk,
könnyen elkaphat még
valami nyavalyát tőlem.
Kesztyűben fog kezet velem.
Felmentésben
Anyám kedvenc virága
az angyaltrombita,
amit ő angyalharsonának hív.
Mikor kijavítom,
azt mondja,
biztosan igazam van.
Nem érti,
mi bajom vele,
hiszen ő az életét is odaadná értem.
Úgy élünk kettecskén,
mint a földben két kavics,
arra várva,
a részeg sírásók
kihajigálják őket egy lapáttal
a temetésig,
amikor elnyeli őket a sír,
hogy üdvözüljenek.
Titoktartó szoba
A kulcslyukon át leskelődöm.
Az ajtó bizalmas hozzám,
titoktartó.
A szoba, amibe bekukkantok,
úgy tesz, mintha nem tudna rólam.
Az ajtó kulcsa a zsebemben,
pedig nekem a szobában volna a helyem,
hogy a szülőföldről tanuljak
több ezer oldalas
honismereti könyvből.
