Ugrás a tartalomra

 

Magány-asszociációk – Lennert-Móger Tímea versei

Lennert-Móger Tímea
Fotó: Bíró Tímea
 
 
 
Magány-asszociációk
 
Lennert-Móger Tímea versei
 
 
kilátó
 
a zuhanó élet
toronymagas irányt kutat
megtámaszkodunk egymásban
tűszúrás után vágyunk
vérre megy
ronda gobelin keletkezik
a falon csodálják
ujjunk bekötik
érzéstelenítés
világfájdalom
új kép
valódi háború
csont törik
vér folyik
házakat
ágyakat aprítanak tűzifává
nem élünk
benne
nem fekszünk
bele
ellene szeg-
ülünk
ledob a ló
vedlő bőrünk-
ből
ostort sodornak
hátakat vagy lovakat ütnek vele
hátakat vagy lovakat ütünk vele
generációk halnak bele
mire megtanulok élni
 
 
 
(r)égi sanzon
 
sok férfi vagy
őrangyalok halma
egyhez sem hasonló
zuhanórepülés unalma
uralja a tájat
az ágyat
nincs helyed
sem időtlen hordó
szomj
a barlangból nem látni ki
a barlangba nem látni be
elbúcsúzom
szobánk állott levegőjétől
a nap pára-mocsarában
fürdök
megismerem az eget
felhő
föld
szénaboglya
abban szeretkezni halottra
magad
magunk
 
 
 
magány-asszociációk
 
fogaskerék
mosógép centrifuga
kihűlő leves
hideg szoba
koponyasérülés
ki-
véd
moha
tetőfedés
fűre lepni tilos                 
semmi nem tilos             
csak a fűre lepni
rég nem hal(l)ott
mondatai
fülben fülbemászó
pohár nélküli poháralátét
kézben kéz
idegvégződés
nem érzi át
hosszú ideje tartja
nem tartja elég soká
ölben hulla
túlélés
éléskamra
a nők karma
férfiak kibontakozása
ölelésből
hiány-
a
részeg
félszeg
délceg
mikor bámul
magába
mély-
tányér
az éhezőnek
üres beszéd
nem pénznem
ára van
attrakció
absztrakció
ketten
egymás ellen
örök fiatalság
emléke csend-
élettelen

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.