Ugrás a tartalomra

 

Római disznó a nyíló combok erdein túl

A disznó mint a lakoma és a szerelmeskedés metaforája, az európai civilizáció és a migránskérdés, fiktív középkori költő pajzán versei – két nem mindennapi verseskötet erdélyi körútjának kolozsvári állomásán vettünk részt nemrég.

 Farkas Wellman Endre, Boros Lóránd

Farkas Wellmann Endre és Győrei Zsolt, avagy a Velemi Névtelen felolvasással, zenével, beszélgetéssel egybekötött erdélyi irodalmi körútjába kapcsolódtunk be nemrég. A két költő Kolozsvárt követően Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen hívta az olvasókat különleges szellemi utazásra, amelynek imaginárius vagy létező stációi egyebek mellett Róma, Velence, Budapest, a Kincses Város, majd a középkor voltak.

A Bulgakov emeleti termében megrendezett könyvbemutatón nemcsak színvonalas irodalmi művekkel ismerkedtünk, hanem jól is szórakoztunk. Irodalmi esten rég nevettünk ilyen sokat, holott a költemények témája korántsem humoros, legalábbis ami Farkas Wellmann Endre A római disznó című verseskötetét illeti.

közönség Kolozsvár

      A római disznó kolozsvári könyvbemutatójára sokan eljöttek

Első körben az új Farkas Wellmann-kötet kulcsmotívumait, fontosabb verseit ismerhettük meg. A hagyományostól eltérően a költőt nem szakmabeli kérdezte, hanem volt egyetemi kollégája, Boros Lóránd etnológus. Kiderült, hogy született moderátor, ugyanis már az első öt percben sikerült azok számára is érdekessé tennie Farkas Wellmann Endre líráját, akik először találkoztak verseivel. Ráadásul olyan kulisszatitkokat is megosztott a népes közönséggel a meghívottról, amelyeket azok sem hallottak, akik figyelemmel kísérik a költői pályát, például hogy miként dedikálta első kötetét Szilágyi N. Sándor nyelvész-professzornak, hátha megússza a fonetika-vizsgát.

A költő számos sajtóorgánumnak, irodalmi lapnak volt a munkatársa, többek között az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy, a Dunánál és az Irodalmi Jelen folyóiratoké. Már egész fiatalon belekóstolt a szerkesztésbe és irodalomszervezésbe: 1990-1993 a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium Ébredés című diáklapjának volt a főszerkesztője, majd ugyanitt megalapította az Alteregó irodalmi kört és folyóiratot – miközben Kolozsvárott virágzott az irodalmi élet, vagy ahogy Boros Lóránd mondta: „dübörögött a Bretter”.

udverhelyi közönség

        Farkas Wellmann Endre és a fiatal olvasók a székelyudvarhelyi G. Caféban

A költő a Faludy Feszt, majd később Kimenő névre keresztelt, diákok számára szervezett irodalmi fesztiválok szervezője volt, amíg huzamosabb ideig Gyergyóalfaluban dolgozott magyartanárként.

A ’disznó’ mint metafora korábban is érdekelte. Márkus-Barbarossa Jánossal közösen kitalálták a Nagyböjti disznó performansz jellegű irodalmi-művészeti akciót, amelybe számos kortárs alkotó bekapcsolódott, s az itt elhangzott szövegekből később kötet is megjelent – idézte föl a moderátor Farkas Wellmann irodalmi pályájának pajzán, polgárpukkasztó szegmenseit.

Az új  kötet Farkas Wellman Endre A római disznófelkérésre születetett, az Orpheusz Kiadó pályázott és nyert a könyvre támogatást, így a költőnek meg kellett írnia A római disznó verseit, amellyel megszegte fogadalmát, hogy többé nem ír verset. Az L. D. hagyatéka című kötete után ugyanis kissé kiábrándulva az irodalmi élet csörtéiből többször hangoztatta, többé nem ragad tollat, ez az utolsó könyve.

A római disznó az európaisággal, a kereszténységgel, az iszlám invázióval foglalkozik, társadalmi problémákat vet föl, megkérdőjelezi a nyugati civilizáció életképességét. Tematikailag a kötet három ciklusratagolódik: A ragadozó álma, Itt Róma ég, A költő májából. Az Itt Róma ég fejezet versei szinte mind társadalmi témájú költemények.

A kötet javarésze a költő olaszországi munkája és utazásai során született, amikor is lejegyezte egy cetlire, ha valami eszébe jutott, majd később dolgozott rajta, ha érdemesnek tartotta az ötletet kibontani, hirtelen felindulásból ugyanis sosem ír verset. Ezek az utazásélmények késztették arra, hogy elgondolkodjék, honnan is jön ő, mint európai ember, miként határoz meg minket a kollektív és egyéni erkölcs. A hosszabb utak, átvezetett éjszakák egyfajta lelki aktusként is működnek, segítik a költőt az elmélyülésben, az önmagával való szembenézésben.

közönség Kolozsvár

      Kávéházi csendélet A római disznó bemutatóján

A kötet metaforája, a ’disznó’ olyan témákat is körbejár, mint az állat életének kioltása, az ölés kéje. A versek gyakran kötődnek konkrét helyszínekhez, mint Kolozsvár, Budapest, Velence vagy Róma. A költő igazi impresszióvadász: illatok, fények, pillanatok, érzések ragadják meg a városokban, nem az épületek, hanem az adott helyszín hangulata fogja meg. A Bp. című Budapest-versét a téli, karácsonyi fényekbe borult Andrássy-híd ihlette. A legintenzívebb városélmények Kolozsvárhoz kötődnek, hosszú ideig a Kincses Város lakója volt a költő.

A ballada műfaja, konkrétan a Veszendő dolgok balladája című vers kapcsán Boros Lóránd Faludy-Villon áthallásokra, a középkori versformára kérdezett rá. Kiderült, nem föltétlen kötődik a konkrétan a két költőhatalmassághoz, csupán a versforma sajátosságából adódik a hasonlóság, ám kétségtelen, hogy Faludyhoz szoros barátság, számos felejthetetlen élmény fűzi.

Kolozsvárra, a Bulgakov Kávézóba Szőcs Géza, Orbán János Dénes és Márkus Barbarossa hozta el Faludy Györgyöt. Aki azzal dicsekszik, hogy ivott és beszélgetett Faludyval, arról manapság azt hiszik, főként a fiatalabbak, hogy hazudik. Kevesen tudják, hogy házat is szeretett volna vásárolni a környéken.

Győrei Zsolt

      A Velemi Névtelen versei a marosvásárhelyi G. Caféban

Az est második felében Faludy és Villon lelkületével rokon lírával ismerkedhettünk meg. Győrei Zsolt A Velemi Névtelen versei és levelesládája című kötete a különleges, régies versnyelv és formai sajátosságok mellett a pajzán-erotikus poémák miatt izgalmas elsősorban. A középkort idéző zenei betétekkel és felolvasással megtűzdelt műsorból kiderült, hogyan verselt volna fiktív középkori poétánk. Például így:

 
Holmi gleccsereknek eredéséről való ének
 
Nem les vidámabb ugrabugra rám:                                                                        
Gyors nyelvemet járatom föl-le mellbimbói udvarán.
 
 
Éhes lelkemnek nincs más oly malaszt:                                                                   Sóhajként fújni két cseresznyét, míg a számba tolja azt.
 
És künn rekednek minden gondjaim:                                                                     
Kaftán az élet, ha ajkam gomblyuk keble gombjain.
 
Kitárt szemembe páros pöttypotyog:                                                                     
Boldog könnyűmben mosdanak nagyra a barna bögybogyók.
 
           
(És folytasam-e:lanyhán                                                                                       
Miként játszom e cseccsel?                                                                                                 
 
S honnét eredt a gleccser,                                                                                      
Amely kanyarg e lankán?)

                                                                                             

Szöveg: Varga Melinda                                                                                   Fotók: Baricz Dezső, Szabó Károly 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.