Gumifák csöpögő árnyéka – Ilyés Zsolt versei
Szabó R. Ádám fotója
Gumifák csöpögő árnyéka
Ilyés Zsolt versei
latextus
az asztalszéli pohárnak
törés
a színe
sminktükröd
elrepedne
ha emlékezne
rád
a jövő
nem tartható
tisztán
benned
keringek
vesekelyhek csörömpölnek a centrifugában
mint vakvezető műhold éhes napelem
vezetlek
az áporodott
puskaportól prüszkölő
macskaköveken
míg a kirakatbetegségig érkezünk
ott
az illatot
szaglóhámba fogod
hiába megy
végig zsákutcánkon
a locsolóautó és
rágyújtasz hogy
észre
ne vegyenek
én meg
tornyosuló
véredényeid mosogatom
egy elpattanó szőke hajszálér’
csak bőrkesztyűvel szabad
utána
kezet mosni
nagyon is emberi
szénroncsok
zsinórpadlásának
hűsében
radír törli magáról
le
a gumifák
csöpögő
árnyékát
helyettesíthetőség[1]
ki-
meg- nem
váltható
rész- s
ellenszegületen
imbolyongtam
dologosít a szér
értéket kölcsönöz
hiteldíjjal
a kamatlábnak léptéket
protézist
vánszorongtam
élelem után
kapar a torok
földön
morzsával kitömött
galambok
én magamba
csak a belek fordulnak ki
árnyékért koldul
a fény
vakon lődörög
belémkarmolva a szél
egy elszabadult villanydrót
akcentussal serceg
hangsúly húzza le a szót
s az adó-vevő ilyetén recseg
költs
sokat és
költs többet
fizess adót
tiszteld a törvényt
s költs fel
éberengek
hol sápadtlilák már a házak
a kutyák vázát elhordták
köztestet ölt a hiány
csak magába dőlhet a kardvirág
önkéjjel rág a gyomorsav
elvszerűen jön az émely
végtagoltan hadar a nyelv
kitakar altat kitakar
csonkolnak az ajkak
végre hányok
elkésett mozdulattal
kiegyenesedek
görcsből görnyedésből
s letörlöm a szakállas arcot
pécsett wass albert útra
nevezték át a marxot
érvelmeszesedés
tézis
antitézis
protézis
a széknek van
a széknek nincs
lába
a széknek
kereke
van
