A Verslavina néhány nap alatt az előjegyzési listák élére került, egyes darabjai hatalmas népszerűségnek örvendenek a közösségi oldalon. A kötet az esztétikai érzékünk mellett a negyvenes nőkről és férfiakról alkotott képünket is befolyásolja. Kadlót Nikolett írása.

Bárcsak minden alkalommal lavinaként zúdulna ránk a közösségi portálokon versek tömkelege, valahányszor egy költőnek születésnapja van! Pedig nem lehetetlen kérés, januárban megtörtént – jobban mondva egy köszöntő költemény újra előkerült, s megmagyarázhatatlan módon versíró üzemmódra kapcsolta az internetezőket. Szabó T. Anna Lackfi János 40. születésnapjára írott alkotása a negyvenes férfiak mindennapjaiba enged betekintést (A férfi, ha negyven), amelyre Lackfi bravúrosan replikázott az ellenkező nemről (A nőci, ha negyven). Majd a párbaj folytatódott, s egymást érték a hasonló korú férfiak és nők életét bemutató versek.

 

„A férfi, ha negyven, még győzi erővel,

a férfi, ha negyven, a csúcsra kiáll,

a férfi, ha negyven, még jól bír a nővel,

még fess, ha nem alszik, és friss, ha piál.

 

A férfi, ha negyven, még állja a harcot,

és tiszta az inge, a homloka fény,

és ránca a sármja, ha nézik az arcot,

és lámpa van hű szive legközepén.”

 

(Szabó T. Anna: A férfi, ha negyven…)

 

Szerencsére a „beszélgetést” az olvasók és más költők sem nézték tétlenül: így fordulhatott elő, hogy miközben kint az időjárás sem nagyon tudta, mit kezdjen magával – legyen-e igazi tél vagy már előhozakodjon a tavasszal –, addig a szemfüles internetezők együtt sírhattak és nevethettek azokkal a szerzőkkel és verskedvelőkkel, akik tollat ragadtak, s bekapcsolódva az interaktív játékba, megosztották gondolataikat a témában.

 

„Hogyha eléred a negyvenet, ember,

gyűlnek a ráncok a homlokodon.

Túl a kudarcokon, annyi szerelmen,

túl haveron, túl vérrokonon

 

jól tudod azt, hogy mennyi az annyi,

a szembejövőről, mennyit is ér,

s nem tudsz már könnyekre fakadni,

mert egy nagyfőnök kikísér.

 

Hogyha kirúgnak, már nem akadsz ki,

lelsz más társat, más kenyeret,

orrod alatt szaporodna a „baszki”

de mert gyereked van, visszanyeled.”

 

(Kiss Judit Ágnes: Negyven után)

 

Ennek az írásnak nem célja a versek elemzése – főként azért, mert a kötet sokkal inkább nevezhető kortárs, újító „tanulmánygyűjteménynek”, amelyet számos pszichológus vagy szociológus használhatna kutatásához. A könyvet olvasva generációs látlelet bontakozik ki a sorok és a szóképek közül: nagy mintán végzett felmérés korunk negyvenes női és férfiképéről.

A közönségszavazás útján kiválasztott borító mögött tizenhat szerző negyven válogatott verse rejlik. Szabó T. Anna és Lackfi János replikázó verspárbaját Lázár Júlia (Az ember akkor ember) alkotása töri meg, ezt követi többek között Hartay Csaba, Acsai Roland, Kiss Judit Ágnes, Tóth Krisztina és Mesterházi Mónika egy-egy munkája. A szövegek sorát több ujjgyakorlat is színesíti, például Lackfi János bravúros átiratai: olvasható itt Bóbita-változat éppúgy, mint Balassi Bálint Egy katonaéneke.

 

„Vitézek, mi lehet

ez széles föld felett

szebb dolog az negyvennél?

 

A harang megkondul,

az ember bolondul,

minden héten mással él.

 

Megunja, nagy dolog,

majd hazasompolyog,

az asszony is megbocsát.

 

Ha borul a bili,

ha rájön a dili,

megint felcsíp pár… csicsát.”

 

(Lackfi János: Negyvenes vitézség)

 

A lendületes versfolyamhoz az ismert szerzők mellett „műkedvelők” is csatlakoztak (a szerkesztői utószó is így nevezi őket). Az alkalom szülte költemények eltérő stílusúak, a bravúros rímek és az esetleges megoldások megférnek egymás mellett, sőt: éppen ettől lesz kerek egész a kötetbeli ember, aki férfi is, nő is, negyven is, meg nem is. Az összeállítás titka, hogy minden olvasónak jut legalább egy gondolat vagy rímpár, amelyben tökéletesen magára vagy egy ismerősére csodálkozhat rá.

Dicséret illeti az Atheneum Kiadót és szemfüles munkatársait, akik meglátták a lehetőséget a hömpölygő verslavinában, s gyors szerkesztőmunkát követően keménykötésű kiadványban szelídítették meg, hogy ne olvadjon el. Mindez tovább gurulhat, nőhet, ugyanis a könyv hátuljában néhány, erre a célra fenntartott üres oldal várja, hogy az összeállításba be nem válogatott lavinaópuszokat maga az olvasó pótolja, vagy esetleg tollat ragadva maga írja tovább a művet.

Aki lemaradt volna a rendkívül népszerű interaktív improvizációs játékról, keressen rá a #verslavina hashtagre a Facebookon, s máris a nyakába zúdul az év egyik legnagyobb verstömege. De a személyes találkozások kedvelői is örülhetnek: április 10-én lesz a kötet hivatalos születésnapja, akkor rendezik meg a bemutatót.

 

Kadlót Nikolett

 

 

Lackfi János – Szabó T. Anna: Verslavina – A nő meg a férfi. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2016.